G.

Gábor ma végre nem vette kínzásnak, hogy hasra fordítva is kell lennie egy kicsit, sőt….úgy, de úgy kacagott közben, hogy a végén már vele együtt nevettem…csuda volt, tényleg.

Így most végre megnyugodhattam….már komolyan kezdtem aggódni, merthogy úgy éreztem, hogy azért utál annyira hason lenni, mert valami baja van (tudjátok, túl tökéletes).

Most úgy nézem, hogy semmi komoly, összesen annyi a baja, hogy utál hason lenni, és pont.

Egyébiránt megmértem: 7200 gramm. Őőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő….

D. nél annakidején nem nagyon jegyezgettem fel a súlyát, az az igazság, merthogy mindig is nagyon kicsi volt, mielőtt jött a doki, akkor mértem, és mindig megállapítottuk, hogy az alsó súlyhatárt hozza…nem akartam magam ezzel is stresszelni. Mikor Gábort hazahoztuk, hetente kezdtem mérni (olyan szépen gyarapodott, na), és mivel első alkalommal persze papír az nem volt kéznél, ceruzával felírtam a szekrény oldalára az adatot, és aztán meg is tartottam ezt a jó szokásomat….Már nem mérem hetente, csak random, de ez most megütött. Dávidnál november végén kezdtünk kicsit aggódni, akkor mondta a doki, hogy most egy darabig rendszeresen mérjük, akkor kinyaltam a fürdőszoba falára egy papírt, arra írogattuk…na, az a papír még mindig ott van. 12.20-án volt egészen pontosan 7.120 gramm….

Tehát majdnem 9 hónaposan. Gábor most múlt 5… lassan belenő D. ruháiba hosszra is…

A Nextes 3-6 hósra méretezett rugik éppen hogy jók rá… asszem, nálunk nem nagyon lesz gond, ha D. rájön, hogy a tesó kisebb, mint ő, és ezt verekedésben ki lehet használni, mert mire ez leesik neki, addigra G. simán lenyomja majd…de legalábbis megvédi magát…