Játékok a kádban

Azt mondja meg nekem valaki, hogy mi a fenéért veszünk mi igen súlyos összegekért fürdőkádba való játékokat, amikor a gyerekem semmivel nem tudja magát olyan jól lekötni, mint egy kék tál, egy lufi, és egy szappan????

Ez a három tár háromnegyed órára kötötte le őt ma este a vízben… Egyébként sem tiltakozik sose hálistennek a fürdetés ellen, de mi mindig vadásszuk a különböző kádba való játékokat, hogy nehogy már szegény unatkozzék…. Gábornak meg még pláne elég, ha látja a falra ragasztott kishalakat…úgyhogy más vásárolnivalót kell keresnem. Tonképpen marha vicces volt, ahogy kilőtte Dávid a kezei közül a szappant, majd próbálta kivenni a vízből...tisztára olyan volt, mint a Kuka a Hófehérkében, amikor próbálja azt a csúszós vacakot elkapni (csak D.n nem volt sapka...), mikor kihalászta végre akkor megint kilőtte, és közben kacagott ezerrel...édike.

Egyébként ma is a házimunka csigázta fel legjobban a Dávidot, lelkesen akart krumplit pucolni, meg is ígértem neki, hogy amint ez csont nélkül megy neki, onnantól mindig lehet majd az ő feladata (mert rendes vagyok), ettől boldog lett, és gyakorolt is bőszen.

Segített a krumplipüré kikavarásában is, erről fotó nincs, mert kicsit paráztam, hogy kikavarja a tálból, amíg én fotózok, így aztán be kell érni a pucolós képpel… Enni persze nem akart a kész püréből, viszont a tiramisuból annyit evett, hogy azt hittem, rosszul lesz.

A múlt héten Tamás talált egy receptet, hogy hogy is kell házilag mascarponét gyártani… bevallom őszintén, én első körben kiröhögtem, aztán meg csak a számat húzgáltam, hogy na, frankó, nem eleget tornázok a konyhában, még majd a sajtot is…

De tegnap miután hazaért, megcsinálta sajtalapot tejszínből, betettük a hűtőbe lecsöpögni, és ma abból csináltam a tiramisut… és be kell valljam őszintén, tényleg állati finom, Már magában a sajt is, de ez a tiramisu lett tán életem legjobbja…