szombat, január 2

Újévi fogadalmak:

Na, ez az, amiről hamar leszoktam. Főleg, mióta itthon vagyok. Tamás szilveszter este éjfél után nem sokkal megkérdezte, hogy mik a céljaim ebben az évben. Hát majdnem röhögőgörcsöt kaptam, mert tényleg: egy (majdnem)ovissal, meg egy kisbabával az embernek nem lehetnek úgymond nagy vágyai (jó, nem szép a gyerekeimre hivatkozni, amúgy sem vagyok karrierista típus, de most kapóra jönnek). Nem mondhatom, hogy célom, hogy jobb(jövedelmezőbb) munkahelyet keresek, tájékozottabb akarok lenni a világ dolgaiban (hiába szól szinte egész nap a tv, és megy az internet, a tévében az új kedvenc adóm a LifeNetwork, főleg a nagyon véres balesetek, extrém betegségek babás műsorok, a neten meg a babás blogokat olvasom leginkább, meg a Zolit és a Napiszart, vagy vásárolok ész nélkül), több könyvet fogok elolvasni (haha…nem a mennnyiséggel, hanem a minőséggel van baj mostanság, de hát komolyabb könyveket nem is nagyon tudnék felfogni úgy, hogy alkalmanként 3-4 percem van olvasni (igen, a Wc-n…miért?)), úgyhogy célok nem nagyon vannak. Az ugyebár nem cél, hogy ellássam a kölkeimet, főzzek, takarítsak, ilyesmi…úgyhogy inkább legyen a teendők listája:

  1. Le kéne adni vagy 10 kilót (mivel elég látványos rajtam a felesleg, ezt kár ragozni. Csinálni kéne. Nem fogadalomtéma.)
  2. Még türelmesebb leszek a gyerekekhez (igen, férjhez is.).
  3. Nem megvárni, míg a barátaim felhívnak, hanem néha nekem jelentkezni náluk (bár hozzátenném, hogy ha valakivel megismerkedem, akkor szinte azonnal leszögezem, hogy nem vagyok jó barát. Ha felhívnak, akkor boldog vagyok. De hogy én magamtól valakit…az azé’ ritka. Hálistennek nagyon megértő (és kitartó) barátaim vannak, nem sértődnek meg sose, ha elfelejtem a név- avagy a szülinapjukat, szülésük várható időpontját, gyerekeik számát, nevét, ruhaméretét, és igen, ha valakit 2 hónapig nem hívok, akkor megcsörget, hogy „mi van veled mostanság”, és tudjuk folytatni ott, ahol abbahagytuk….valszeg ezért őket mondhatom a barátaimnak. Aki nem hív, kiesik… nem tehetek róla.)
  4. Bobó szülése (ez ugyan nem az én dolgom, neki kell megcsinálni, de megígértem, hogy ott leszek… a technikai háttér adott, forgatókönyvek kidolgozva, kár, hogy még neki sem mertem elmondani, hogy amikor 31-én felhívott, hogy „mintha csöpögne valami”(nem, nem a magzatvíz volt, de nem voltunk benne biztosak, végül is jan.15 (16???? Pedig a húgom…) a kiírt időpont, nem lett volna meglepő, ha beindul akkor, naszóval első dolgom volt, hogy megnyugtassam, és elküldjem a patikába magzatvíztesztért, a második, hogy leültem egy kicsit a kanapé szélére bőgni, hogy „jajistenem, szegény, hú, menni kell, jézusom, szülni fog, kisbaba lesz, még egy unoka anyuéknak, még egy unokaöccs a gyerekeimnek, biztos aranyos lesz, jajistenem, szülés, kisbaba, brühühű….valszeg jól helyt fogok állni….)
  5. Nyaralunk egy jót. Ez a legkomolyabb tervem. Szép.
  6. ????????????????????? valszeg vásárlás…..ja, ez vagyok én.

2 megjegyzés:

  1. Nem is mondtad, hogy meghatódtál 31-én. :)
    De, még azóta is egyben, ugye. És már 12-e van.

    Bóbi+Nándi

    VálaszTörlés
  2. Nem mondtam, mert nem publikus :))))))

    VálaszTörlés