Boldogan üzenem, hogy megszülettem a mai napon, 11.08 perckor, 2910 grammal, és 53 centivel.Nevem Varga Gábor, alias Tesó. Mindenki jól van.
Mint látjátok, kis családunk új taggal bővült, a fenti sms-t küldte szét Apa, amikor kivitték Neki a picúrt megmutatni, aki persze nagyon édi, meg minden, csak most nem tudom még a laptopra áttölteni a képet, mert rossz kábelt hoztam be....de holnap majd fotók is lesznek, meg részletes élménybeszámoló (meg persze a bejegyzések visszamenőleg, csak ahhoz is még várom a képeket Anyuéktól). Addig is mindenkinek köszi a jókívánságokat!!!!
Na, most már izgulunk ám rendesen…nem is tudom, én-e jobban, vagy a Tamás:)
Az elmúlt napok továbbra is az édes semmittevéssel teltek, próbáltunk lélekben rákészülni a változásokra, rengeteg filmet megnéztünk, még a Teszkóba is elugrottunk némi utánpótlásért, filmügyben is, meg kefírügyben is, meg Cicuka vett nekem egy új pacskert (ugyanolyat, mint az előző, meg az azt megelőző volt, csak ugye én elég aktívan használom, évente kell egy új pár, mert nagyon leharcolom ez idő alatt, és úgy döntött, hogy akkor már újat vigyek a kórházba), továbbra is minden nap 10 után keltünk…aranyélet. De most már izgulunk. Ma délelőtt bementünk NSTre, és megtudtuk, hogy negyed 10re van kiírva a műtét, úgyhogy 7-fél8ra kell beérni majd holnap, gyors NST, bekötik az infúziót, aztán irány a műtő…ajjaj.
De még mindig kevésbé ajjajnak tűnik számomra, mint megismételni a Dáviddal lejátszódott forgatókönyvet….de azért abban is biztos vagyok, hogy egyikünk sem fog túl sokat aludni ma éjjel…
Hétfőn a gyereknek a másik nagyiékhoz való átszállítását úgy oldottuk meg, hogy a Tamás meg Dájí még Földváron megebédeltek, aztán beugrottak értem (de szó szerint, épp hogy csak beszálltam én is a kocsiba), és irány Ballószög, hogy a héten még ottan is nyaralhasson egyet a szegény gyerek. Így viszont legalább pár órát én is tölthettem Vele, mostanra azért már hiányzik rendesen… Játszottunk is egy jót még, aztán hat körül hazaindultunk, hogy a legkisebb érkezéséig hátralevő pár napot kettesben töltsük…ilyenre már nagyon régen volt példa… Bele is zavarodtunk, annyira, hogy már majdnem otthon vettük észre, hogy Ballószögön maradt a Tamás laptopja, meg még pár dolog, de aztán gyorsan ki is találtuk, hogy majd legalább csütörtökön lesz ürügy „meglátogatni” a gyereket…
Otthon Tamás körbecsodálta a szobákat, majd az elmúlt 2 napban a tökéletes hedonizmust is megvalósítottuk: az NST-n, meg a Teszkón kívül nem mentünk sehova, éjjel 2ig dvd-ztünk, meg ettünk, fél11kor keltünk, úsztunk, aztán megint ettünk, aludtunk, esetleg néha megvédtük az univerzumot az ellentől (Metroid3)…. Most már örülök is, hogy nem vagyok egyedül itthon, bár nagyon úgy tűnik, hogy a Gábor lesz annyira kis szófogadó, hogy nem születik meg harmadika előtt. Meg így legalább Tamás is el tudott velem tegnap jönni az NSTre, Dávidnál ez például tök kimaradt Neki (én is összesen egyszer voltam). Neki is tetszett a kórház is, a szülésznő is, remélem, tényleg minden rendben lesz.
Na, ma aztán azért viszonylag korán felkeltünk, kocsiba ültünk, és elmentünk Ballószögre, Dáviddal autóztunk egy kicsit (mert persze vittünk neki ajándékot, még az a szerencse, hogy már a legelején eldöntöttük, hogy következetesek leszünk, és nem kényeztetjük a gyereket…ebből csak a következetesség maradt meg: következetesen megveszünk minden szart, ami a szemünk elé kerül, és elkapatjuk a kölyköt), elmentünk ebédelni, meg fagyizni, láttunk igazi tűzoltóautót, aztán Anyuhoz is bementünk a klubba, addigra végzett a melóval, hazavittük őket Ballószögre, és amikor a gyerek ment a délutáni sziesztájára, mi hazajöttünk.
Még pont tudtam egy rövidet aludni, merthogy 5re meg nőgyógyászhoz kellett mennem az uccsó vizitre (amiről három hete meg voltam győződve, hogy nem fogok én már erre eljönni). A Bobónak is persze mostra volt időpontja, úgyhogy a dokinál taliztunk. Először én mentem be, a doki megnézett, és megbeszéltük, hogy akkor hétfőn lesz a nagy nap, vasárnap még menjek NSTre a biztonság kedvéért, és akkor majd a Kriszta megmondja, hogy hányra van kiírva a műtét. Egész megnyugodtam, örültem, hogy nem lett előbb baba, jó lesz ez így „lezsírozva”. Még röhögtünk kicsit a dokival, mondtam, hogy aztán vasárnap se pia, se nők, korán menjen aludni, aztán átadtam a terepet a Bobónak, és kint szorítottam, hátha kiderül vizsgálat közben, hogy fiú-e, avagy lány a babece, de sajna akármi is, nagyon igyekszik titkolni, a Doki hiába UHzott egy csomó ideig, nem látta….sebaj, nemsokára eljön a genetikai UH ideje, akkor majd azért már tuti „lebukik” a rejtőzködő…. Még beültünk a Mekibe egy kis nassra (a Bóbival, nem a Dokival), aztán mindenki sietett haza a párjához… kíváncsi leszek én erre a hétfőre…néha úgy érzem, hogy sose jön el…..
A mellékelt képeken meg a (már meglévő) gyerekünk elmúlt pár napjáról látható képes összefoglaló (só tétta!!!!)
Ma kellett mennem NSTre, este hétre beszéltük meg a Krisztivel, hogy megyek, gondoltam, előtte elugrom a Westendbe, merthogy a Next-ben van leárazás, megnézem, hátha nem rabolták még le teljesen…Az ebéd utáni sziesztám után már nem volt bennem akkora nagy lelkesedés, de mondom most már egy hete szinte nem voltam emberek közt, és jó-jó az egyedüllét, de azért kicsit meg kéne mozdulni. Oltári mákom volt, mert pont amikor egy mély sóhajjal elkezdtem öltözni, hívott a Bóbita, hogy beugranának Kecskemétről hazafelé menet, mintegy negyed óra múlva, hogy megnézzék a babaszobákat. Ó, mondom, franyesz, akkor legalább elvisznek majd egy darabig (valami metróhoz), így egyből lelkesebben készülődtem tovább. Jöttek, megdicsértek mindent, aztán együtt mentünk a Népligetig, ők onnan haza, én meg az üzletbe. Vettem is édi kis babaruhákat, és mivel volt még időm, vettem egy jó könyvet is (nagyon jó kis szórakoztató terhes-irodalom, már a neten kinéztem), majd azzal együtt beültem egy fagyikehelyre (szigorúan az NST miatt, márhogy a cukortól mozogjon majd a baba!!!!). Olvasgattam, kanalaztam, majd jött egy MMS, amin a gyerek ezerrel jégkrémezik, címe: „így élek”, úgyhogy én is lefotóztam gyorsan a fagyimat, és visszaüzentem, hogy „én meg így”…. Röhögött is Tamás, hogy tényleg nem tétlenkedem itt a nagy magányomban…A vizsgálaton minden rendben volt, Gábor jó nagyokat ugrott (mondtam én, hogy kell az a fagyi), úgy tűnik, marha jól érzi magát, esze ágában sincs idő előtt megszületni, úgyhogy továbbra is a 08.03. a becélzott időpont… Mit mondjak, sokkal nyugodtabb vagyok így, mintha a szülésmegindulásra kéne várni… de ezt gondolom nem kell bizonygatnom senkinek sem.
Kis fénykép a gyerek elmúlt napjairól, ahol is látszik, hogy mennyire szenvednek lent az apjával a Balcsin: voltak Szemesen az élményfürdőben, a gyerek úgy csúszdázik, hogy öröm nézni. Gyönyörűen elvan karúszóban, nagyon szeret benne evickélni, szerintem a sima úszógumi nem is fog kelleni Neki sose….remélem azért majd, hogy mielőbb meg tudjuk tanítani úszni, asszem az oviban erre is lesz majd lehetőség, élni fogunk vele. Evett a Katival egy csomó főtt kukoricát, és minden nap hódol kedvenc hobbijának, ami a locsolás… boldogan locsol mindent: virágokat, kocsit, Nagymamát (ez utóbbit vízipisztollyal, ennek még a múlt héten én is szemtanúja voltam, csak akkor épp ugye nem tudtunk fotózni, akkut akku-töltő hiány miatt, amit mostanra hálistennek Cicuka orvosolt)…úgyhogy Földváron is zajlik az élet.
Azt hittem sosem jutok el idáig, de megvan. Kijelenthetem, hogy KÉSZ VANNAK A SZOBÁK. Mind a kettő. A Dávid bútora is megjött tegnap, olyannyira, hogy ki is szállították (ezúton is köszönöm a bútorbolt tulajdonosnőjének a gyors intézkedést!!!!! Egy kis reklám, érdemes körülnézni, tényleg csuda dolgaik vannak). Szegény srácok 2re értek ide a bútorral, de ugye ez nem lapra szerelt bútor, hanem konkrétan lego méretű darabokban van, így este 9 előtt 10 perccel mentek el, ellegóztak vele, mire kész lett, de szerintem megérte, gyönyörű. A Dávid ágya nagyon fura most nekem, hogy nem rácsos, de nagyon tetszik, kíváncsi vagyok, a gyerek mit fog hozzá szólni… Ma egész nap azzal voltam elfoglalva, hogy be is pakoljak, meg kivasaltam a fotelhuzatot, kimostam a textileket, azokat is átvasaltam (pelenkázófeltét, rácsvédő, Dájí ágyneműje- mondjuk abba még majd cihát kell venni-, a pamuttakarót, meg a dobozbéléseket), valamint bepakoltam a kórházas cuccot. Lett egy nagy tatyó nekem, meg egy valamivel kisebb a babeckának…az ember nem is gondolná, mi mindent kell(ene) bepakolni, még jó, hogy Gabi vadászott nekem egy listát, mert sztem magamtól a fele nem jutott volna eszembe…de így most okés. Ma éjjelre vihart mondanak, de már nem aggódom, most már jöhet bármi (egyedül a házassági anyakönyvi kivonat frissítése maradt el, de azt legkésőbb kedden Tamás majd elintézi, attól a baba még megszülethet). Nagyon örülök, hogy elkészültem, volt bennem aggodalom sokszor, bár tuti lett volna, aki megcsinálja, ha időközben menni kell, de ezt az ember azért a legjobban maga szereti elintézni (pedig nem vagyok egy nagy pakolós, de az 56os ruhákat valahogy szívesen rendezem sorba :) ). Ki is purcantam így estére, de sebaj, egész hétvégén csak tévézni fogok!
Tegnap reggel jött Attila egy sráccal, és átrámolták a bútort a bébiszobába, közben a Tamás elindult le a Balcsira, így aztán amikor Attiláék elmentek, aludtam egy jót, majd nekiestem a szobának: lesikáltam egy kicsit (bár nem volt „koszos”, csak a lelkemnek kellett egy kis hypós víz), amikor megszáradt, akkor belepakolásztam a kisrucikat, ma meg felszereltem a baldachint, tettem fel képet, fogast, forgójátékot…már egész szobaformája van… még jön a Dávid bútorával bele egy fotel, meg rajzasztal Dávidnak (úgyis ott akar majd lenni, amikor babázok), úgy lesz igazán komplett.A kék képet a falon én csináltam, 3D-s…benne látható a terhességi kiskönyv, ami Anyué volt, amikor engem várt, meg az én oltási könyvem…mármár régiségnek számítanak :) Ja, és persze a névtáblák is le lesznek cserélve, de a Gáboros majd a bútorral érkez....nagyon remélem, hogy holnap hívnak majd a boltból, hogy megjött, és pénteken szállítanak....
No, pénteken mentem délre NSTzni, hálistennek Kriszti, a szülésznő szerint minden teljesen okés, ha sikerül ezt a hidegfrontot megúszni akkor nem lesz gond (egészen a következő frontig megnyugodhatok…hehe…ahogy itten jönnek-mennek a hideg-meleg frontok, ez nem fog sokáig tartani, de mindegy, lényeg, hogy most OK). Gábor nagyon sokat ficerget a vizsgálat közben, viszont a sok pihinek köszönhetően az összehúzódásokat mutató görbék olyan laposak voltak, mint a Nagyalföld, úgyhogy irány a Balcsi. Nem mondom, bőgtem egy keveset, amikor megszorongattam Dájíkát, azért ennyit már rég voltunk külön, de látszott rajta, hogy nem szenved különösebben, bár a hétvégén végig le se mászott rólam. Sok fotó sajna nem készült, merthogy a múltkor valahova nagyon elkavartuk a fényképezőgép akkutöltőjét, ami továbbra sem került elő, így aztán most kevesebb a dokumentáció, de elhihetitek, nagyon jól éreztük magunkat. Igaz, hogy a tervezett Balatonszemesi élményparkozás kimaradt, mert hát szombaton megjött a beígért viharos idő… ami egyrészt mondjuk nem is volt baj, mert már túlsággal is meleg volt, éjjel se nagyon akart a szobákban 30 fok alá menni a hőmérséklet, így azért volt a viharnak jó oldala…jobban aludtunk éjjel.
Voltuk vasárnap lángosozni is, meg a Dávid beülhetett az egyik autó-hintába, néztünk kacsákat, sokat ettünk, jól éreztük magunkat. Ja, és amikor vásárolni voltunk délelőtt, megláttam ezt a papucsot, és nem bírtam otthagyni… menni a gyerek még neccesen tud benne, de szerintem KELL hogy az embernek legyen egy lábujjközepes paucsa ennyi idősen…nem igaz?
Ma, meg aztán reggel érzékeny búcsút vettünk egymástól, Tamással hazajöttünk, hogy haladjunk itten tovább…holnap jön attila, átpakolja a bébiszobába Dáji bútorát, hogy legalább az kész legyen, merthogy a „naffiús bútor” majd csak pénteken vagy szombaton érkez… remélem, addigra tényleg megjön. Tamás meg lenyírta a füvet, meg kicsit ráncbaszedte elöl is a kertet, mert itten ugye sokkal nagyobb vihar volt, mint Földváron… a szomszéd két fáját is úgy félbetörte, mint a fogpiszkálót… Csóri kutya, biztos nagyon félhetett, bár ez abban nem akadályozta meg, hogy szétcincálja a lakást… de semmi jogalapom nem volt megszidnil, örültem, hogy nem szenvedett maradandó károsodást a lelke a 3 napos egyedülléttől…
Majd lesz még köztes bejegyzés utólag, de ezt most muszáj: Nézzük együtt a tévében a Moonwalkert, konkrétan még egészen az eleje megy, aholis M.J. kergetőzik a gumiarcú rosszfiúkkal. Dávid ül az ölemben, tátott szájjal nézi, egyszer csak megszólal: "Néni siet..." Aszittem bepisilek....
Ehhe…Tamás kedvet kapott Ízbolygótól, és idén is befőzött, méghozzá balzsamecetes málnalekvárt, és fehércsokis sárgabarackot (linket nem illesztek, mert nem tudom pontosan, hogy melyik recit használta), én meg örülök, mert a befőzéstől irtózom, mint ördög a tömjénfüsttől, mindenesetre amikor kaptam a képet msn-en, akkor nagyon örültem, mert a lekvárt viszont szeretem. Sokat pancsolnak is, a kerti medencében is, meg a Balcsiban is (tényleg, ez utóbbiról még nem is kaptam fotót), jól érzik magukat. Holnap én is megyek majd, délre megyek NSTre, aztán a két órás vonattal húzás le a Balcsira. Itthon alakulnak a dolgok, már a konyhában is csináltam babec-részleget, úgyhogy most már tényleg „csak” a bútorpakolás van vissza…
