B!Chef

Nagy fába vágtam a fejszémet kanalamat…elindultam egy receptversenyen.

Csak mert nem volt jobb dolgom, ja. Most meg izgulok.

Az úgy volt, hogy hát ugye én már többször is voltam a Baldaszti’sban, bevásároltam már jó néhány tuti dolgot, és ugye manapság, ha valahova rendszeresen járunk, akkor nem elég, hogy oda járunk, hanem lájkoljuk is ugye a Facebookon, követjük, kommenteljük (én meg pláne, a beszélőkém ismert…), naéshát vasárnap este, ahogy nézegettem az Fb-t, feltűnt, hogy a Baldaszti’s receptversenyt hirdetett. Nosza, megnéztem a kiírást (a lényeget másolom, teljes kiírás itt: B!CHEF

„készíts bármilyen kreatív ételt, amihez felhasználod a CLOVIS vagy a TAMARIS mustos mustárját, valamint a Michelin-csillagos éttermek fűszerbeszállítójának, a neves THIERCELIN családnak bármely, szabadon választott fűszerét. Fotózd le az ételt, oszd meg a Facebookon velünk és barátaiddal, és gyűjtsd a lájkokat!”

Első gondolat: nyerni kéne…

Második gondolat: demiafrancotcsináljak????

Harmadik gondolat: hopsz, hiszen én ezt a mustárt kóstoltam anno, a Segal Viktor által tartott Baldaszti’s órán a Csillagánizsban…..és hiszen ez édeskés!!!!!!! Nem mellesleg, finom. Szóval, ha édeskés, akkor édességbe kéne rakni, az legalább meglepő. Jó. Édesség. Mustos. Frankó. Szőlő. Frankó. Nyár van. Fagyi. Tejszín+szőlő=hasmenés. Elvetve, tejszín nem kell. Akkor sorbet. Jó.

Na, hétfőn elrongyoltam szőlőért, legyártottam az alapot, hűtőbe vele, majd kedden irány a Baldaszti’s, mustárért (mert itthon pont az persze nem volt… Thiercelinben már jól állok, van vagy 6 féle cucc, de mustár nincs). Még jó, hogy amúgy is akartam Bóbival talizni, így összehoztunk ott egy reggelit, bekajáltunk, majd megvettük a mustárt. Amint hazaértem, remegő kézzel raktam össze a sorbet-et, mert hát ugye nem tudtam, végül is milyen lesz az íze…. De jó lett!!!!! Nosza, fagyigépbe vele…. Aztán este tálalás, fotózás (mondjuk világosíthattam volna rajta… de hát a kapkodás, ugye…), most meg aggódás és 5 percenként fészbuknézés. Érdekes két hét lesz.

Kukkoló szülők

Mikor kétszer egymás után próbáltak hozzánk betörni tavaly (1 hét eltéréssel), nem húztuk tovább az időt, felszereltettünk kamerákat is… és milyen jól jön az most!!! A két gyerek ugye kint játszik a kertben, Apa még dolgozgatna, én csinálom a vacsit… de vajon mit csinálnak a gyerekek??? Most rohanjunk ki percenként? Nem, nem kell… bizonyos időközönként irány a mosókonyha…hamar lebuknak, ha rosszat tesznek… éljen a technika!

Alexa szülinapja

Ma délelőtt szülinapra voltunk ugye hivatalosak Dájíval, méghozzá Alexáékhoz. Nagyon jól sikerült kis buli lett, mondjuk a háziak meg is tettek mindent az ügy érdekében, volt felfújható ugrálóvár, hinta, rengeteg játék a kertben, az emeleten hatalmas játszószoba (jó, ez nem a mi kedvünkért, állandó része a háznak, irigy is voltam kicsit), üccsi, torta, tonnaszám minipizza- bár ez utóbbit nagyobbrészt a felnőttek pusztították, a gyerekeknek nem nagyon volt idejük enni…

Hivatalosan tízkor kezdődött a buli, értünk Bogiék jöttek negyed tízre, úgyhogy pontosan érkeztünk, majd sorban megérkeztek a többiek is, ajándékátadás, majd játék kötetlenül.

Én spec. még egy bábelőadást is kaptam, Csani előadta nekem a két oroszlán és a róka című, általa kitalált mesét, bár nem volt hosszú, mivel szegénynek csak két keze volt, úgyhogy amikor a rókának is színre kellett volna lépnie, akkor félbe szakadt az előadás, mert senkin nem vállalta a róka szerepét… én meg ugye egyszerre nem tudtam néző és róka is lenni egy személyben…

A buli fénypontja természetesen a torta volt, és nem főként a torta persze, hanem a hozzá tartozó tűzijáték, amit mindenki megpróbált elfújni… igen, próbáltuk őket először meggyőzni, hogy nem lehet, de aztán inkább már biztattuk őket, olyan aranyosan versenyeztek, hogy kinek sikerül…

Először úgy volt, hogy délig tart a buli, de aztán persze nem lehetett őket elrángatni, csak fél kettő után valamikor, úgyhogy így esett, hogy T. előbb ért haza a saját bulijából, mint mi a miénkből…

Dájínak így a délutáni alvás persze kimaradt, mer5t itthon meg inkább már az apjával nézte a F1 futamot, de legalább este nem volt gond az alvással.

Anyu meg nem is ment ma haza, merthogy holnap pár napos továbbképzésre utazik, reggel majd T. viszi be a városba…

Mikor fog kikelni???

Tegnap Cicuka elutazott reggel az éves kanbulijára. Minden évben rendeznek a haverjaival egy három napos heppeninget (megjegyzem, nagyon helyesen) Tiszacsegén, összejönnek páran haverok, oszt három napig ereszd-el a hajam.

Mivel én meg vasárnapra meg vagyok hívva Dájíval (pontosabban D. van meghívva, de ugye én is megyek) egy szülinapi partira, kellett egy kis szervezés, ugyanis Gábort nem akartam vinni, így aztán megbeszéltem Anyuval, hogy hétvégére eljön. Tegnap ki is mentem elé a vonathoz, így mire az oviból hazaértek a kölkincék, addigra már a Mama is itt volt. Volt nagy öröm, meg együtt játszás, meg minden (D. csak egyszer kérdezte meg, hogy „a Mama miért jön mindig???”). Ma a Bóbita is átugrott délelőtt, most Nándesz nélkül, merthogy Nándi a múlt héten beteg volt, és még nem mertünk rizikózni, nehogy az összeeresztésből az legyen, hogy most meg az én két kölköm betegszik le…így aztán legalább vele is tudtunk nyugiban (már amennyire D-ék mellet nyugiban lehet) beszélgetni kicsit.

D. aranyos volt nagyon, nézte-nézte Bóbi nagy pocakját, majd egyszer csak megszólalt:

-Bóbika, mikor fog kikelni a kisbaba?

Hát, nagyon röhögtünk…

Az ebéd utáni alvás után meg Anyuval kivittük őket a játszótérre, ott jól elvoltak (meg útközben is, ahogy a kerítéseknél abajgatták a kutyákat…)… a fene essen ebbe az időbe, hogy itt a medence, de jó idő, az nincs, alig lehet megmagyarázni a gyerekeknek, hogy miért nem hódolhatnak az úszási szenvedélyüknek…

Húsevő Farkas

Tegnap este rájöttem, hogy talán túl sok horrort néztem-olvastam már életemben….hogy miből jöttem rá? Hát kérlek:

Gyerekek időben lefektetve, mi meg nézzük Cicukával a tévét. Ilyenkor ugye elő szokott fordulni, hogy D. még cserkel egy kicsit, kijön ezért-azért, de mivel nem igazán tud nagyon halkan osonni, általában hamar lebukik.

Most azonban nem hallottunk semmit, így aztán, amikor gyanútlanul elindultam a folyosó felé, hogy WC-re menjek, hirtelen megláttam valamit a szemem sarkából (természetesen nem fényképezővel megyek pisilni, a képeket a szívroham után csináltam, csak hogy valamennyire tudjam szemléltetni a szitut…megjegyzem, akárhogy próbálkoztam, a fotó nem igazán adja vissza a hangulatot). Én ugye egy üres folyosóra számítottam, erre a sarkon valami nem oda illő foltot vettem észre… aminek (a nappaliból rávetülő kislámpa fénye miatt) villogott a szeme. Gyerekek, egész komolyan megijedtem, hirtelen még a kezem is elzsibbadt, és csak megálltam… kellett három mély levegő, mire le mertem hajolni a játékkutyáért… D. úgy látszik valamikor az est folyamán kiosont, és úgy lehetett vele, hogy ha már ő nem lehet aktív részese az estének, legalább az alvókutya had’ szórakozzon….

Leszokok a horrorról…nem normális, hogy ritmuszavarom támad egy 30 centis plüsskutyától.

Egyébként a kutyust most kapta Aputól, ez az első állatka, ami iránt némi ragaszkodást mutat. Amikor lefekvéskor kérdeztem, mi a neve, rögtön rávágta, hogy Farkas. Majd némi töprengés után hozzátette:

-Húsevő Farkas.

Én nagyon vihogtam magamban, mert (akkor még) abszolút ártalmatlannak látszott a kiskutya, és hát a Húsevő Farkas név alapján nem ilyen állatra asszociálnék…

Mondjuk D.nek is átfuthatott ez a fején, ugyanis mikor már indultam ki a szobából, utánam szólt:

-Anya, nem hívhatom egyszerűen csak Kutyusnak????

Szöveg

Ahogy jöttünk hazafelé tegnap, D. mesélte a kis élményeit… és olyan jó volt hallgatni, főleg, amikor már olyan kis felnőttesen magyarázott:

-képzeljétek, láttunk egy cicát, aminek az volt a neve hogy Tigris, meg egy kutyát, akit úgy hívtak, hogy Liza…

- és mikor láttátok őket?

-Hát amikor voltunk a Pistánál!!!!

Hogy ki ez a Pista, akivel a gyerekem már ilyen viszonyban van….csak így. Pista.

Aztán én meséltem neki, hogy időközben letöltöttem Neki egy új mesét, a Benjit, és képzelje, amikor akkora voltam, mint ő, én is szerettem a Benjit nézni. Erre ő:

-Te is mindig azt nézted dévédén?

Mondom mikor én olyan kicsi voltam, akkor még nem volt se videó, se dévédé…

-És Anya! Akkor csak a Minimaxon tudtál mesét nézni????

Na, azt a szánalmat láttátok volna a szemében, amikor bevallottam neki, hogy akkor bizony még minimax sem volt…

Ja, és az este folyamán az is kiderült, hogy a fater sokat beszélgethetett vele, és D. fittizett is a tudásával. Megfogott egy szúnyogot, és felemelt ujjacskával, kioktató hangon közölte:

-Anya, ezt úgy is hívják ám, hogy vérNYALÓ!!!

Tudom, nem szép kiröhögni, de hogy lehet ezt megállni???

És még egy: kapott az aputól egy kis játékkutyát, és mondta is, hogy most majd azzal alszik. Ilyen kis 30 centis, barátságos pofájú kis tarka játékkutya. Megkérdeztem D-t, hogy mi legyen a neve…

-Farkas! Anya, az ő neve Farkas! Nem is!!! Húsevő varkas!!!!!!!

Ja, pont úgy néz ki….

Öt perc múlva D. is rájött, hogy ha valaminek ilyen félelmetes neve van, kkor nem biztos, hogy jó lenne vele aludni, úgyhogy helyesbített:

-Anya, nem hívhatjuk egyszerűen csak Kutyusnak?

Megjöttek

Na, ma hazahoztuk a kölköket. Mondjuk kicsit izgi volt, mert Cicuka nem akart Pesten tankolni (a közelünkben lévő benzinkútnál van egy pénztárosnő, akivel minden alkalommal összeveszik, h ott tankol, így inkább már nem is megy oda, mondta, hogy úgyis van még 40 km-nyi benzinünk), majd inkább útközben. Oké, de az első benzinkutat dumálás miatt nem használtuk ki (elfelejtettünk lekanyarodni), a másodiknál én a telefonomat buzeráltam, ő meg csak simán nem vette észre, csak későn, úgyhogy azt is bebuktuk, viszont a kocsi szerint a pályán az azutáni kút még valami 30 kilométerre lett volna, a tank meg azt sipákolta, hogy ő már max. csak 15 kilométert tud biztosítani… úgyhogy miután megnéztük, hogy kompjúter szerint Hernádnál van egy kút, lekanyarodtunk az autópályáról, és megcéloztuk… természetesen egy ősrégi, rég bezárt kísértetkutat találtunk. Na, akkor már nagy bajban voltunk, következő kút 4 km, a benzin 6ra elég… ha az is zárva lesz…. De nem volt, csont üres tankkal még épp bekanyarodtunk…

Ezek után pláne örültünk, amikor megérkeztünk Ballószögre. A gyerekek már láthatóan nagyon vártak minket, bepakoltuk őket meg a cuccokat, és irány haza…

Most meg azt élvezzük, hogy nincs akkora csend…

...

Most már azért hiányoznak.

Kicsit még maradnak

Először ugye úgy volt, hogy vasárnap megyünk a kölkökért, de aztán ma Apu azt mondta, hogy olyan jól elvannak, hogy még, hadd maradjanak még legalább szerdáig… T. amúgy is holnap is még egész nap dolgozik, hiába lesz szombat, így legalább vasárnap pihizhetne. Most este megtanácskoztuk a dolgot, és egyetértettünk, maradjanak szerdáig.

Egyébként nem unatkoznak a kölkök, az eddigi programmérleg:

könyvtár, rendőrség látogatása (nem volt baj, kvázi, mint érdekesség), tűzoltóság látogatása (ahol is D. kedvéért az összes szirénát bekapcsolták), animációs fesztivál, állatkert, napi két kör játszótér… közben Anyu sorra főzi a kedvenc kajáikat… nincs rossz soruk, az szent.

Mivel sikerült az mms-eket levarázsolni a telefonomról, ezt most már képekkel is igazolni tudom...

Csoportterápia- most Bóbival

Azt nem is mondtam, hogy végül is sikerült megkapnom a jegyeket a tegnapi előadásra… úgyhogy megejtettem életem leggyorsabb színházi újranézését. Én már a színház utáni nap szóltam a Bóbinak, hogy feltételesen készítse magát keddre, merthogy lehet, hogy nagyon-nagyon darab, meg izé, mondta, hogy oké, semmi gond, tud jönni. Meg hát mesélte csak úgy mellesleg, hogy a Nándesz már mondókázik. Behalok, komolyan, oké, Dájí is későn kezdett el beszélni, nade…nade. Mindegy, mi már tudjuk, hogy hogy megy az ilyesmi, addig jó, amíg el sem kezdi, mert utána meg már többet nem hagyja abba.

Szóval, amint biztos lett, hogy a barátnőm sehogy sem tud elmenni a színházba, fixáltam Bóbival, és kedden taliztunk is a WestEndben, jóval a darabkezdés előtt, merthogy kis kávézás-dumálás… most, hogy belegondolok, nem is tudom, mikor találkoztam így hoszabb (értsd egynél több óra) időre a Bóbival, úgy, hogy nem voltak körülöttünk gyerekek…

Beszéltünk a darabról is, én mondtam, hogy hű, ő meg mondta, hogy hű de megijedt, amikor olvasta, hogy az egyik főszereplő, Balla Eszter a pénteki premieren úgy mesérült, hogy azt a darabot ugyan végignyomta becsülettel (na, én tuti nem tudnék ilyen hős lenni), de az évadban már nem tud játszani….

Nabassza, mondom, ez nekem ki is maradt, nem is hallottam, hogy mi van…. És megmondom őszintén, kicsit el is kámpicsorodtam, hogy akkor most ugyanolyan jó lesz-e a darab, meg izé…. De igen, ugyanolyan jó volt. Erdélyi Tímea állítólag egy nap gyakorlás után vette át a szerepet…. Hát, nem semmi… és értékelte is a közönség! Egy idős bácsi még egy virágcsokrot is felvitt neki taps közben a színpadra, amitől Ő láthatóan meg is hatódott, aranyos volt… úgyhogy továbbra is ajánlom nagyon!!!!