Hátszóval. A szálloda gyönyörű, tényleg. De hatalmas. Ugyebár több, mint ezer szoba van benne, ami azt jelenti, hogy nagyjából 3000 ember van itt. Annakidején, Taszáron 3000-en laktak… kicsit vicces így belegondolni. Tömeg igazából sehol sincs, bár az étteremben azért néha kell egy kis vadászat, míg szabad asztalt talál az ember. A kaja finom nagyon, és bár nagy a választék, az Ali beyt messze alulmúlja…és ez nálam elég rossz pont. Éhen persze nem fogunk halni, az biztos (a tányéromon látszik, hogy mennyire nem….). D. nagyon élvezte, hogy azt ehet, amit akar, bár ezt a kijelentést kicsit megbántam, amikor azt láttam, hogy a szalámit csokikrémmel tolja, de olyan lelkes volt, hogy hagytuk. Ja, és persze minden lehető helyen lelkesen négykézlábazott a márványon, úgy tolta az autót, hogy mindenki őt nézte (mosolyogva). Reggeli után kimentünk a tengerpartra, kipróbáltuk a csúszdákat, napoztunk, megnéztük a miniállatkertet, ebéd után mi aludtunk egyet Dájíval, majd folytattuk, ahol abbahagytuk. Este, vacsi után kipróbáltuk a játéktermet, majd mikor D. már lefeküdt, Tamással lementünk a dizsibe, hogy nézzük kicsit a táncolókat…aznap nosztalgiadiszkó volt, és Modern Talkingnál nem bírtuk tovább, beálltunk táncolni…roptuk háromnegyed órán keresztül…ilyen se volt már tíz éve…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése