Búcsúfagyi

Tehát Dávid ma útra kelt, elment a Nagyihoz, hogy hivatalosan is megkezdje a pihenését.

(hogy a nagyinak ez mennyire lesz pihenés, azért azt nem tudom, de hogy nagyon várja az tuti)

De tegnap még azért volt búcsúprogram is: én egy sima kis fagyizást terveztem, de aztán, amikor mentem Dájíért, Kata felhívott, hogy Ő már bent van az oviban, és ígért a lányainak egy fagyit, méghozzá a Zilában, csatlakozunk-e, a Márkóék is jönnek… mondom okés, összehajtjuk a babakocsit, és hajrá… de kiderült, hogy még erre sincs szükség, ugyanis kata furgonnal jár, a babakocsi simán befér összehajtás nélkül is, így aztán depláne mentünk.

A cukrászdában az összes gyerek meglepően jól viselkedett, egy csomó fagyit kaptak, volt nagy boldogság, még Gábor is elmajszolt egy ostyát, úgyhogy ő is elégedett volt (én meg egy naaagy jegeskávét, karamellel….valami nekem is jusson…). Közben felmerült, hogy Márkóék még átmennek kicsit bandázni Katáékhoz, erre Dávid is tök beindult, de Gábort akkor már nem akartam rángatni, így Kata mondta, hogy ő elviszi D-t, Márkóék meg hazafelé hazahozzák… Dögség lett volna, ha nem engedem el, így aztán az uccsó este úgy alakult, hogy fél nyolckor megjött D., 5 perc alatt lefürdött, majd kijelentette, hogy vacsit sem kér, megy aludni…és úgy is tett. Hang nélkül elaludt… még a játszás közben szerzett csaláncsípését is csak futólag mutatta, bekentük fenistillel, és nem is panaszkodott tovább.

Ja, és mikor 2 órával később mentem fürdeni, akkor láttam, hogy közben a gyerek egyszer kijött, mert volt pisi a biliben… de mivel észre se vettük, tényleg csak az lehetett, hogy kijött, pisilt, visszafeküdt, mert benéztem hozzá, és még horkolt is… feje a párnán (nem a takarón), mint a mormota… Tényleg nagyon elfáradhatott…

Na, aztán reggel felkelés, még délelőtt ovi, azalatt bepakoltam a bőrőndjét, majd ebéd után elmentem érte Gáborral, elsétáltunk vaníliás csigát venni a hosszú útra, majd fél kettőkor jött T., és nekivágtak… hát, sok csiga nem fogyott az úton, mert az utca végénél D. elaludt, és csak Zamárdiban eszmélt fel… jó ötlet volt a délutáni alvásra időzíteni az utazást…

Mink meg itt maradtunk kettesben Gáborral, és fél este azon gondolkodtam, hogy azért egy gyerekkel könnyebb, de már most hiányérzetem van… nem vagyok komplett én se. Mindegy, dawson és a haverok 3 részébe fojtottam a bánatom (jó, nem egy hűha sorozat, de a tv-ben összesen 2 részt láttam belőle, jó pár évvel ezelőtt, úgyhogy most végignézem, lesz ami lesz).