péntek, július 30

Habparti


Nos, az tuti, hogy a szálloda mindent megtesz azért, hogy az emberek ne unatkozzanak.
Nagyon tetszett a ma délelőtti táncoktatást (nem, annyira azért nem, hogy beálljunk), tiszta dörtidenszing fíling volt (az oldalsávban futó képek közül van olyan, amelyiken látszik, hogy sokan táncoltak ám, csak az a baj, hogy valaki mindig begyalogolt a kép közepébe).
Délutánra meg meg volt hirdetve a hab-parti, amit már reggel marketingoltunk Dávidnak, hogy „azmilyenjólesz!!!”, úgyhogy nagyon szépen viselkedett az ebédnél is, és magától ment aludni is utána, és délután négykor boldogan vonult le velünk a partra, hogy együtt habpartizhassunk… amiből persze nem nagyon lett semmi, ugyanis amikor bementünk a táncolók közé, kábé két percig élvezte a habot, majd szólt, hogy most már menjünk, nem tetszik neki, mert nagyon hangos a zene…hiába, nem egy partiállat a gyerek…
Úgyhogy kicsit arrébvitte az apja, amíg én csináltam pár fotót, majd maradtunk a sokkal nyugisabb úszkálásnál, az sokkal jobban való neki (ja, és a videokamera… az teljesen elbűvölte, és olyan profin tartotta, mint aki épp élete filmjét forgatja…) Így is estére már annyi élmény volt a gyerekben, hogy eléggé felpörgött, így bevetettük a Micimackó karácsonya című mesét, had nézze kicsit lefekvés előtt… el is aludt, mihelyst ágyat ért a feje…
Na, és van itt még egy kép: mindenki találkozott már ilyen „fürdőruhába” bugyolált nővel, itthon is van pár nő, aki csadort visel… de én egyszerűen nem tudom megszokni a látványt… basszus, volt vagy 43 fok, a víz sem volt kevesebb 32nél, el tudom képzelni, hogy hogy érzi magát… Jó, tudom, a vallás és a neveltetés…de attól még magamban sajnálhatom, nem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése