Mivel oltári nagy a hőség odakint, 3 óra előtt nem is nagyon megyünk ki… így hát a szórakozást bent kell megoldani. A baba kedvence mostanában a labdázás: mint aki négykézláb focizik, képes órákig kergetni a labdát fel-alá a házban, és még sokkal jobban élvezi, ha van ellenfele is, jelen esetben én. A játék a következő: elgurítom a labdát, a baba közben ül, rám néz, és vár….addig a pillanatig nem mozdul, amíg nem én is el nem kezdek a labda után menni, akkor elkurjantja magát, és megpróbál leelőzni (persze többnyire „ő nyer”). Mikor odaér a labdához, egy darabig löködi, és tovább mászik, majd megint leül, és vár, hogy most akkor újra én gurítsam, és versenyezzünk… És a kurjongatása akkor a leglelkesebb, ha én is négykézlábazok, nem csak úgy tessék-lássék lépkedek… Viszont az én térdem ehhez nem nagyon van hozzászokva, úgyhogy estére megállapítottam, hogy ma tényleg hős anyához méltóan viselkedtem, hogy ennyit négykézlábaztam… a térdem tiszta kék. Bár az is igaz, hogy a színes térden felül van más jutalma is az áldozatos játéknak: a baba nyikk nélkül elaludt, amikor nyolckor bementem hozzá… maga alá gyűrte az utóbbi időben vigaszrongynak használt hálóingemet, és reggelig hang nélkül aludt…nem rossz üzlet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése