Tamás délben befutott, fél háromra már itt is voltunk Földváron, négykor meg már Szemesen ugráltunk a vízbe…
A kisbaba valami eszméletlen módon élvezte a pancsolót. Egy ilyen oszlopszerűségből jönnek a vízsugarak, először azt hittem, hogy tán félni fog tőle, de semmi, boldogan mászkált köztük D-vel együtt. Aztán Dájí persze inkább eljött velem csúszdázni, meg ugráltunk a nagy vízbe, meg fagyiztunk, meg minden, élveztük nagyon…
Hazafelé a kocsiban Klári mesélte, hogy D. néha olyanokat mond, hogy csak néz, konkrétan megjegyezte, hogy a mamának van anyajegye, és hát hogy ilyen szót, hogy anyajegy, nem is tudni, hogy honnan szedte össze.. D. persze egyből levágta, hogy itt ő most dicsérve van, és rögtön produkálta magát: „Apának meg apajegye van, mama, anyának van anyajegye, neked mamajegyed van, és Gábornak meg Gáborjegye!!!”… jót röhögtünk, nagyon aranyos volt..
Aztán itthon bezárkózott Gáborral a hálószobába, bekapcsolta a vonalas telefonon a rádiót, és a kulcslyukon keresztül láttam, ahogy az éjjeliszekrénybe kapszkodva együtt táncolnak… hát, majdnem meg is könnyeztem… nagyon örülök, hogy így tudnak már most együtt játszani…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése