D. haza akar jönni

Jelentem, tegnap megvolt a vásárlás, most egy darabig megint megleszek plázázás nélkül. Délután meg a kertben hepáztunk Anyuval meg a babóval, tök jó volt az is. Éjjel nagyon vacakul aludtam, mert baromi ideges voltam, hogy odaérek-é időben Földvárra… járt az agyam, hogy bedöglik a villamos, vagy valaki a metró elé veti magát, neadjisten fölpúposodtak a sínek…. Hálistennek egyik se volt, úgyhogy simán felmásztam a vonatra, és mivel IC jegyet már nem kaptam, gyorsan lecsaptam egyx lehajtható székre a villamos kapcsolótábla alatt… jól tettem, hogy nem botorkáltam tovább ülőhelyért, mert amikor benéztem a két mellettem levő fülkébe, mindkettőben egy csomóan álltak, gondolom, ők már végigbogarászták a vonatot, tényleg nem volt több ülőhely. Időben oda is értem, D. nagyon örült nekem, kicsit játszottunk, majd mentünk az okmányirodába, 10 perc alatt végeztünk fotóval-papírokkal együtt, elvileg szerdára meglesz a cucc. Okmányiroda után beugrottunk kettesben Dájíval a postára, én újságot akartam venni a hazafele útra, Dájínak meg autósmagazint… ki volr rakva egy csomó, lelkesen kiválasztott egy szokásos versenyautósat, meg egy munkagép-katalógust…. Mondom azt tegye már vissza, elég lesz egy… erre inkább visszarakta a normál autóst, a munkagépeket meg görcsösen szorongatta tovább… ezek után mintegy fél órában megtekintettük a szomszédos építkezést (betont öntöttek éppen), és boldogan szemlélte a gépet, hóna alatt a katalógussal, hogy az újságjában is van olyan gép (kíváncsi lennék, hogy a melós, aki azt nézte, hogy a Dávid hogy szemléli őket, kiszúrta-e milyen újságja van a gyerekemnek….valószínű egyébként, mert egy idő után vigyorgott). Na, miután elrángattuk az építkezésről, és vettünk egy fagyit, nekünk el kellett indulni Pestre (rettentő szar volt most ott hagyni Dájít, az apja mondogatta neki, hogy holnap reggel már jön is vissza, én meg csak próbáltam nem bőgni, gyerek is csak nézett, nem túl lelkesen integetett…utálok búcsúzkodni, na), mert T-nek volt egy fontos találkozója, és addig még be akartuk szerezni a mobilklímát is, mert már nyilvánvaló lett, hogy anélkül nem lehet kibírni ott Földváron az emeleten.… Nem ragozom, de a nyolcadik nagy üzletben kaptunk klímát (megjegyzem, én elsőre azt mondtam, hogy oda menjünk, de a lényeg, hogy felmértük a kínálatot…), majd T. tárgyalt egyet, én addig bolyongtam a Westendben (hogy megfogadtam pedig tegnap, hogy egy darabig nem kell pláza… de muszáj volt megvárnom valahol T-t, kint meg meleg volt), mentségemre szóljon, hogy csak hajcsatot és hajgumit vettem, semmi mást. Ezek után lezavartunk egy gyors Müller-kört, majd hazamentünk. Épp hogy levetkőztünk, kicsit megszorongattam G-t, Anyu mondta, hogy minden okés, hív minket a Klári, hogy képzeljük el, mi történt: amikor a gyerek felkelt az ebéd utáni pihiből, rögtön rákezdte, hogy haza akar menni… a huszadik ilyen mondatnál Klári viccből mondta neki, hogy beszélje meg a buszos bácsival, hogy vigye haza… a gyerek közölte, hogy jó, és bement a házba… Klári locsolta a virágokat tovább, közben hallgatta, hogy D. motoz a házban. Mikor már 2 perce nem hallott semmit, letette a kannát, és ment utánnanézni a dolgoknak… Hát, a gyerekem időközben kivette a kapukulcsot a fiókból, kinyitotta a kaput, és már az utcán volt, a motorján ült, és ezerrel söpört volna el… Kérdi tőle a Klári, hogy hát te meg hova mész? Mire D. közölte, hogy megy a buszos bácsihoz, megbeszéli vele, hogy vigye haza… Mondanom se kell, hogy amikor ezt a telefonban elmesélték (D. átvette a kagylót, és szabályosan elmesélte:”anyuka, elvettem a kúúúcsot, kinyitottam a kaput, és motorral mentem a buszos bácsihoz, hogy vigyen haza”) szó nélkül T. kezébe kellett nyomnom a telót, mert úgy elbőgtem magam, hogy ha azt D. meghallja, tuti teljesen kiakad…. Anyu győzött vígasztalni, hogy ez csak amiatt van, hogy látott, és hiába tudom én is ugyanezt, jól kibőgtem magam. Tudom én, hogy ha nem lát, akkor tényleg jól érzi magát (itthon fele annyira nincs kényeztetve, meg nincs annyi program sem), de ez megütött… Kis szívem, milyen kis okos…ő hazajön busszal…. Jó, holnap reggel már megy az apja, meg különben is, kilencre ott lesz a Kati is, akkor aztán én dobva leszek az összes kis gondolatából…
Ja, Kékezüst, a képen látható az új szandi!!!!