Ovi után csaptunk egy kis pancsolós bulit itthon, jött Arika meg Fióka, meg persze Kata. Nagyon aranyosak voltak a kölkök, élvezték az úszást, kaptak jégkrémet, hát, a szokásos. Ami nagyon tetszett, az Ariella biztonsági játéka volt: igen rövid idő alatt rájött, hogy márpedig neki a nagymedence az még úszógumival is túlzás, nem érzi magát eléggé biztonságban, így aztán átköltözött Gábor mellé a pancsolóba, de ott sem bízta magát a véletlenre: vitte magával az úszógumit, plusz egy pár karúszót, látszott, hogy tutira megy… de amitől végleg eldobtam magam: próbálta felhúzni Gábor karjára a karúszót, miközben motyogott: „nehogy eeesülyedjen”. Zabálnivaló volt, ahogy a majd’ 10 centis víztől féltette a kisbabát… Egyébként is nagyon odavan mind a két lány Gáborért, állandóan simogatják, szeretgetik, lesik minden mozdulatát, Fiorella több ízben emelgette is az egyébként lassan 10 kilós babecet (szerintem pedig ő maga sincs több 14 kilónál), amitől csak először kaptam infarktust, de aztán végül hagytam, nem is lett baj. Szeretem az ilyen többszereplős délutánokat, nagyon jó, amikor látom, hogy együtt játszanak, meg beszélgetnek, bár a viták nélkül meglennék… Most pédául a legnagyobb probléma az volt, hogy egyik sem akart úgy ugrálni a trambulinon, hogy más is van ott, így először Dávid ordított, hogy márpedig Arika hagyja abba az ugrálást, és jöjjön ki, majd Arika ordított, hogy a Dávid jöjjön ki, majd amikor végre együtt is tudtak ugrálni, akkor Fióka követelte, hogy mind a kettő jöjjön ki, mert Ő következik…De hát az ilyenek ilyenkor bele vannak kalkulálva, Katával lerendeztük őket (senki nem ugrál, és passz), úgyhogy végül mindenki elégedett volt, a lányok nem is akartak hazamenni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése