Na, reggel lepattintottam Dájít (nyugi, csak oviba ment), nekiláttunk Gáborral, és bepakoltunk. Ez persze csak így leírva egyszerű, mert Gábornál a pakolás az főként a KIpakolást jelenti, tehát amit én beraktam, azt ő ki, de mivel én kicsit gyorsabb vagyok, azért csak sikerült megtöltenem két nagy bőröndöt, néhány kisebb táskát, pár reklámtatyót, meg a hátizsákom.. Már múltkor is mondtam, addig nem nyugszom, amíg nincs odakészítve egy bizonyos mennyiségű cucc…és az elég nagy mennyiség, amit én elégnek ítélek.
Mikor G-t lefektettem, akkor még becsomagoltam a maradék karamellákat, majd még pár cuccot bepakoltam, eddigre meg is érkezett T, mindent beraktunk a kocsiba, beültünk, elspuriztunk Dávidért (aki persze sírt, hogy mért mentem érte ilyen korán -4kor- , ő még játszani akart egy kicsit), őt is berámoltuk, és irány Ballószög. Itt meg aztán volt nagy örömködés, mindenki örült mindenkinek, meg volt némi ajándékozás is, Anyuék átadták a gyerekeknek a karácsonyra szánt ajikat, majd közös vacsi, közös fürcsi (jó, nem mindenki, csak az aprónép), és probléma nélküli esti lefekvés. Ilyenkor mindenki egy kicsit izgul (márhogy az anyák), hogy a gyerekek hogy fognak majd elaludni, de nem volt gond. Dávid a Mamával alszik egy szobában, úgyhogy vele nincs gond, Gábor meg velünk a hálóban, de mivel mi úgyis később fekszünk le, van ideje egyedül elaludni, ha meg már egyszer elaludt, akkor akár ágyú is szólhat mellette… ez most már tényleg tutiziher, ugyanis egyszer csak hallottunk, hogy T. telefonja ezerrel csörög a hálóban… Tamás berohan, hogy „nehogy Gábor felébredjen”, lerendezi a telefont, majd akkor nézi, hogy előtte már volt 8!!! nem fogadott hívása… és ne tudjátok meg, hogy az ő telója milyen hangosan csörög… és basszus, G. átaludta a 9 hívást…nemsemmi.
Most itt leszünk jövő hét csütörtökig, holnap jönnek még Zsófiék is, itt lesz 4 gyerek, unatkozni nem fogunk, az ziher.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése