Főztünk

A hétvégén nem csak vásároltunk ám, hanem főztünk is rengeteget. Először is készült paradicsomleves, ez D. új kedvence. Főleg a csipetke benne. És nem csak enni szereti nagyon, hanem csinálni is… a képeket elnézve megérthetitek, hogy azért van bennem bizonytalanság, hogy örüljek-e ennek, de azért inkább örülök (holnap jön a Tünde, könnyen beszélek…).

Szóval nekiláttunk, 3 tojásból csináltam csipetketésztát, nagy részét D. csipkedte, én meg próbáltam megakadályozni, hogy az alant cserkelő G. feje is tiszta liszt legyen (nem sikerült). Mint látható, a végén már a lábát is bevonta a mókába…még jó, hogy addigra elfogyott a tészta nagy része…

A végén annyi csipkedett lett, hogy már nem is paradicsomleves volt csipkedettel, hanem csipkedett némi paradicsomlevessel… de hát ha így szereti… Ezt azért a főzősuliban nem fogom reklámozni, hogy „ezt is én főztem!!!”…

Készült ellenben igazán finom tigrisrák is, fokhagymás vajjal (sőt, még „fokhagymajonézt” is csináltam…), a rákot D. nem volt hajlandó megkóstolni, de a pucolásban rendkívül lelkesen részt vett, szinte hősként tekintett az apjára, ahogy az hámozta sorban az állatokat. Csináltak együtt csokilávát is, úgyhogy desszertben sem szenvedtünk hiányt (nem, ezt sem kóstolta meg… ő egész hétvégén „pamamicsomos levest” evett… D-re ellenben ilyen szempontból büszke lehetek, egyformán lelkesen tolta a bébiételt, meg a fokhagymás rákot… nem is tudom, miért veszek én még egyáltalán bébiételt…).

Ja, és újra beizzítottuk a WII-t… van hozzá olyan játék, amit elvileg (a leírás szerint) 3 éves kortól lehet játszani. Gondoltuk, hátha. (10 év múlva meg majd azon fogok anyázni, hogy a gyerek nem szakad el a számítógéptől-videójátéktól…). Nos, mi T-vel marha jól szórakoztunk, ugráltunk a tehénnel (nem, Gabi, ez nem a nyögős ;-) ), meg lőttünk lufikra, de Dájí nem akarta kipróbálni, csak az instrukciókat adta, hogy merre menjünk- hova lőjünk … De hát kimenni nem lehetett, az építőkocka meg már uncsi nekik… így aztán mi játszottunk, ők meg nézték… bele lehet kötni a nevelésünkbe, az kétségtelen, de láthatóan mindenki jól érezte magát…

Ja, és amikor nem főztünk, akkor a Bébi tévé mellett Paprika tévét néztünk… Rachel Allen épp nagyon alkotott valamit, amikor Gábor veszettül elkezdett mutogatni a képernyőre, és kiabált: „Mama!!!!!”. Édes volt.