Örökzöld szórakozások

Vannak olyan „játékok”, amikkel mindig le lehet nyűgözni a gyerekeket, és most itt jópár felbukkant:

1.: barátságos macska (vagy kutya, de itt most macska van). Anyuék szomszédjában van egy cicája, akinek Anyuék majd’ mindennap adnak valami maradékot, vagy tejet, vagy ilyesmit, és mivel a szomszédék hajnaltól estig nincsenek otthon, a macska gyakorlatilag egész nap a mi házunk előtt sertepertél, hátha leesik neki valami. És lévén nagyon barátságos állat, nem nagyon akadt fent azon, hogy 4 gyerek gyűri-marja…

2.: együtt főzés a Papával. Én tuti nem tudnék úgy rántottát sütni, hogy 3 darab 4 év alatti gyerek ücsörög mellettem a pulton, és ebből sanszos, hogy 2 leveti magát egy hirtelen ötlettől vezérelve, de a fater megoldja…

3.: ágyra-ágyon ugrálás. Nos, mivel a hétvégén már nem volt elég fekvőhely, Apu lehozott egy nagy matracot, amire a gyerekek rögtön elkezdtek ráugrálni, és mivel nagyon tetszett nekik (meg nekünk is, mert olyan aranyosan kacarásztak közben), nem is raktuk el… úgyhogy fürdés előtt egy órán át képesek minden nap nekifutásból ráugrálni… nem, még egyiknek sem tört ki a nyaka…

Így aztán nincs unalmas pillanatunk… ja, és két aranyköpés (és az egyik G-től!)

Kint a teraszon van egy hintaszék, Dájí és Gábor belemászott, én hintáztattam őket, közben Dáviddal énekeltük a hinta-palintát. Gábor egy ideig majd fülelt, majd a dallam első elnyújtott taktusaira belevágott: „aaaaannnyaaaa…..auuuutóóóóóóóó” Dáviddal egymásra meredtünk (látszott, hogy ő is meglepődött), majd egyszerre nevettük el magunkat.

Az ilyen pillanatokért érdemes… A múltkor megnéztem az „Ilyen a formám” c filmet J.Loval. Na, abban volt egy jelenet, amikor a főhős megtudja, hogy a barátnőjének ikrei lesznek (nem tőle, csak hogy bonyisabb legyen-nem, J.Lo nem lépett félre, egy kémcső volt az apa, és még azelőtt esett az eset, hogy a főhőst megismerte volna), és eléggé kiakad. A parkból beszédül egy játszótérre, ahol is egy nagydarab fekete apukával (akinek 3 gyereke van) merül beszélgetésbe, és megkérdi tőle, tulajdonképpen milyen is az, amikor az embernek gyerekei vannak. Erre a krapek őszinte (résztvevő) pofával:

„Szörnyű. Aztán megint szörnyű. Aztán megint szörnyű… aztán jön egy csodálatos pillanat!.... aztán szörnyű, szörnyű, szörnyű… de aztán megint van egy pillanat!!!!!”

És ekkor az egyik gyereke odafut hozzá, és átöleli. Főhős reménykedve: „ez egy olyan pillanat, ugye???”. Apuka boldogan bólint… kár, hogy rögtön utána észreveszi, hogy a kisfia egy adag macskaszart szorongat, de a pillanat, na az szép… és ez most ilyen volt nálunk is (macskaszar csak a teraszon akadt, egyik gyerek sem markolt bele, úgyhogy nincs egy zokszavam se).

No, és akkor D. benyögése. Simogatom a macskát, erre aggódva rámszól:

„vigyázz, anya, nehogy megkarmold az új körmöddel!!!!” Én. A macskát. Hehe. Pedig most kimondottan szolid a körmöm…