Wii

Most hétvégén is előszedtük a WII-t, persze azt a játékválogatást, amit már a múlt hétvégén is mutattunk Dávidnak, merthogy 3+ van ráírva, de ugye akkor csak nézte. Most azonban a tehenesnél kivette az apja kezéből a távirányítót, és nekiindult…

A játék lényege ugye az volna, hogy az ember ül egy tehénen, rohan az úton, és közben el kell gázolnia az úton felbukkanó madárijesztőket. A gyerek viszont egyfolytában az út menti réten bóklászott, neki-nekicsattanva a kerítésnek, plusz az összes fának nekiment… mi néztünk össze az apjával, hogy hát jóvan’, a gyerek először próbálja, kicsit béna, de hát istenem, ne törjük már le… erre egyszer csak D. megszólal: Anya! Sikerült! minden fának nekimentem!!! De mér nem tudom átugrani a tehénkével a kerítést???” Jahogy direkt csinálta…nnna, akkor viszont nagyon ügyes!!!

Tudom én, hogy pár év múlva annak fogok örülni, hogy ha a gyerek egy percre leteszi a videojátékot, de most azért büszke vagyok rá.

És különben is, sátrazás is volt, előszedtük a régi Verdás sátrat, hát úgy örültek neki, hogy csak na… én meg egy órát röhögtem azon, hogy milyen amorf alakokat tud felvenni egy sátor, ha két gyerek ugrál benne, és azon igyekszik, hogy kinyomja a plafont…