Ma buktát sütöttünk Dájíval. Tudom, hogy a legtöbb gyerek szívesen tevékenykedik a konyhában, de D-nek sztem’ még tehetsége is van hozzá, pillanatok alatt megtanulja a hozzávalókat, és még a konyhai eszközök is jól állnak a kezében (igen, kezelheti az elektromos habverőt. Okos, és nem dugja bele az ujját). Bárcsak enni is annyira szeretne, mint főzni…nade mindent nem lehet.
A bukta ugye önmagában azért kevés, így sütöttem kacsacombot is. D. szemléli a combokat, majd megkérdi, mi az. Mondom kacsahusi. Ő: az a kacsának a lába? Mondom igen, mi most a kacsának csak a combiját esszük meg. Erre D: „És megengedi????” Kész voltam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése