Hosszú idő után végre meglátogattak minket Nyuszi barátnőmék… valami hihetetlen, mekkorák már a gyerekek… Lilus komoly nagylány, Zalán meg kész férfi…
Nagyon jól jött ki, hogy Gábor, szokásától eltérően, bealudt a délelőtti séta alatt, nyomta másfél órán keresztül, így abszolút nem volt gond, hogy a délutáni alvásidő alatt tudtak csak jönni (kis jóindulattal útba esünk egyik nagymamától a másikig, holnap már indulnak vissza Olaszországba, úgyhogy ez volt az utolsó pillanat, hogy egy röpke talit összehozzunk). Az egyetlen bánatom az volt, hoval, hogy nyáron kimegyünk hozzájuk egy hétre (aztán persze úgyis majd Gábor dönti el a dolgot…).
Kaptunk ajándékokat is, adtunk is, mindenki örült mindennek, mi Nyuszival főleg annak, hogy tudtunk egy órát nyugodtan beszélgetni… közben Lili ugyanis tök jól lefoglalta a két fiút. Örülök azért, hogy Gábor sem az a feszkós fajta, számára idegen gyerekekkel is pikkpakk összehaverkodik… lassan kéne neki valami közösséget keresnem, nehogy leszokjon erről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése