Mert nekem mindig variálni kell… mert nem elég a bonbon, kell a karamella is… nem akarom nagyon részletezni, hogy milyen érzés volt 145 fokosra melegíteni a cukorszirupot, miközben G. a seggemet harapdálja… rájött ugyanis, hogy nagyon rászedték, mert már egyetlen fiókot sem tud kirámolni, és valahol csak le kellett vezetnie a feszkót…de az eredmény, na, az mindent megér…
Ez egy nagyon jófajta karamella lett, mert nem szedi ki az ember fogtöméseit, de azért olyan nyúlós-karamell jellege van, és hát ez a sós íz…nekem nagyon bejön.
Az más kérdés, hogy most ugye este tíz van, és nemrég hagytam abba a csomagolgatást (és még a felével sem vagyok készen, de elfogyott a celofánom, úgyhogy holnap a bőröndpakolás mellett még ez is lesz), de remélem, kiccsaládom értékelni fogja az ügyködést (az én húgaimnál, ha édességről van szó, akkor az ember ebben olyan nagyon nem nyúlhat mellé).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése