Na, ezt azért megírom… mert van abban valami nagyon jó, amikor valaki úgy vesz ajándékot a másiknak, hogy tényleg átgondolja, hogy az illető minek is örülne, és nem „csak úgy” vesz valamit…
Hogy értsétek:
Tamás kapott a kollégáitól egy nagy ajándékcsomagot. Mivel aznap, amikor hazahozta, épp mindenki dögrováson volt, nem is bontotta szét, csak a celofánon keresztül kuksizta kicsit meg, konstatálta, hogy oké, fini dolgok vannak benne, majd örül neki, ha épp lesz ok örülni.
Aztán ugye jött a szenteste, az újabb betegségek, majd az utazás, csomag kint volt a garázsban a polcon.
Mikor jöttünk haza Párizsból, még a reptéren bementünk egy delikáteszbe, vettünk magunknak sajtokat, meg ajándékba ezt-azt (mondtam, ugye, hogy a városban nem volt alkalmunk vásárolni…ciki, de majd’ mindenkinek a reptéren vettünk kis meglepit…), és szintén magunknak- mert az ember ugye annak vesz a legtöbb mindent, akit igazán szeret, hehe- vettünk egy kis speckó mustár-válogatást..olyan jól nézett ki, hogy a nyálam csorgott, főleg az egyik szélső, rózsaszínes (lássuk be, elég guszta, ribizlis mustár)…
Erre tegnap délután (délelőtt Kláriék haza tudtak végül is menni, Imre jobban lett) T. mondja, hogy behozza a többiektől kapott csomit, nézzük már meg, mik is vannak benne.. Találtunk nagyon sok extra dolgot, ízesített olajat, vaníliát, zöldcitromos sót, gyöngyvirágos körtelekvárt, karamellát, koffeinmentes teát (mert ugye T. koffeinérzékeny), édességeket, tésztát, bort…éééés egy üveg extra mustárt… ránéztem, majd lekaptam a polcról a Párizsból hozott kis mustárokat. Igen. Ugyanaz. Komolyan, majdnem meghatódtam, mert mi ez, ha nem gondolatolvasás??? Köszönjük, fiúk-lányok!!! Ja, és én a vacsihoz ebből a kakaóporból csináltam kakaót magamnak. Állatjó. Köszike.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése