Nos, Öcsi megnősült… Oltári jó kis lagziban voltunk, komolyan mondom, rég mulattunk ekkorát. Tegnapelőtt megvolt az uccsó egyedül töltött estém (most aztán egy darabig nem lesz ilyen), és nagy öröm ért: ahogy felmentem az emeletre az esküvőre szánt ruháért, az akasztón, amin volt, megtaláltam (nem volt elveszve, csak mélyre elrekkentve) egy régi fekete ruhámat, ami összesen vagy 2szer volt rajtam, mert utána jöttek a terhességek ugyebár, és azért dugtam el, merthogy az az életben nem lesz már rám jó. Gondoltam én. Most azonban gondoltam egy merészet, mondom hátha nem hiába nyomtam egész nyáron a tornázást… és jelentem, nem hiába. Ugyanis a ruha jó rám. Alig vártam, hogy tegnap délelőtt hazaérjen T. Ami egyébként necces volt, merthogy fél kettőkor el kellett ugye indulnunk az esküvőre, és 11kor Ő még az M0án állt egy dugóban…hálistennek még meg tudott szökni, így időben hazaért, én meg bementem a hálóba, magamra rángattam kaptam kis feketét, és kilibbentem…volt ám hűha, meg izé, úgyhogy a szertartásra abban is mentem (mondjuk a tizenvalahány centis sarkú ribancrobogó (köszi, Anett ;-) )sokat nyújtott az alakomon, de istenbizony nem volt rossz…jó, jó, anorexiás alakom már sose lesz, de az, hogy fel merjek-
tudjak venni egy teljesen testhez simuló ruhát, az nekem nagy szó). Bár az igaz, hogy amikor elindultunk, és beültem a kocsiba, a kapuból visszaszaladtam, és az eredetileg eltervezett ruhát is bevágtam, mert eszembe jutott, hogy enni is kéne ám… az meg ebben nem megy. És igen, tudom, hogy nem tettem ide róla fotót, de az én képeim közt nincs olyan ami rólam lenne, ha majd valakitől kapok olyat, amin rajta van, akkor utólag felteszem. Naszóval. Elindultunk, oda is értünk időben. Tatabányán volt a polgári szertartás, és a templomi is utána. A polgári a szokásos, meghatódásom a szokásos, jó volt. A templomban mi hátra ültünk (nem vagyok nagy templomjáró ugyebár), Anyuék elöl, merthogy Anyu volt a tanú. Mellettünk ült Bóbi Ricsivel, meg persze Nándival… erről tesz tanúbizonyságot a kép az imapadról, amire szépen odakészítette Bóbi a cumisüveget, meg a csörgőt, hogyha Nándi rumlizni kezdene… de erre végül is nem került sor, szépen végigülte a kis hordozójában meg apuja ölében az egészet, csak a végén akadt ki egy kicsit az orgonától. Zsófiék sajna ezt a részt lekésték, mert Fecó legjobb barátjának meg Kecsón volt az esküvője egykor, arra elmentek, utána indultak emide, de a dugó az M0án nekik is betett (mi meg voltunk olyan hülyék, hogy ne jusson eszünkbe szólni nekik, hogy ne arra jöjjenek…mindegy, a vacsira odaértek ,-)) Miután kisorjáztunk a templomból, és megvolt a kötelező fotózás-csokordobás (nem a Bóbi kapta el…), majd mondta Öcsi, hogy induljunk a busz után (amivel a nagyja násznép jött) Gántra, majd ők is jönnek Évivel, de az meglepi lesz. Én már akkor baromi logikával lovashintóra tippeltem. Anyu meg Apu velünk jöttek vissza Gántra (ők már délelőtt odaértek, és a busszal jöttek esküdni), és együtt szépen majdnem bekavartunk a meglepibe… az vót ugyanis, hogy a busz után mi beálltunk ugyan, de az első kereszteződésnél kicsit lemaradtunk. A sorrend az volt eredetileg, hogy busz, aztán mi, mögöttünk az összes többi autó. Szóval a busz átvágott a kereszteződésen, némi előnyt nyert, mi meg mentünk utána egy darabig, de egyszer csak a 
GPS, amibe T. időközben betáplálta a címet, azt jelezte, hogy nekünk nem a busz után kéne menni…. T. meg rutinból a GPSre hallgatva elkanyarodott balra, persze a mögöttünk levő kocsik is hipphopp velünk tartottak, a busz meg sehol…. Kocogunk, erre egyszer csak a menyasszonyi kocsi van előttünk… szegények, a buszt elküldték előre, hogy mad menjenek csak a vendégek, ők meg kicsit lemaradnak, és majd jól hintóra váltanak… hát, ennek majdnem keresztbetettünk így, de aztán amikor lehúzódtak az út szélére, és őrülten integettek, hogy menjünk már, akkor leesett, hogy mi van… Beértünk Gántra, Apuék mutatták, hogy hol lesz a lagzi. Kívülről csak egy sima kis egységnek látszik a hely, kocsmabejárat (mint minden faluban), étterembejárat (ami azé’ már okés), viszont belül egy nagyon-nagyon szép étterem van, hátul a különterem, ami egy szép kis kertre nyílik, végig eltolható üvegfallal a kert felé…Csuda klassz hely, komolyan. Mi szobát is kaptunk, ami szintén csudaszép volt, komolyan mondom 4* élből… Szóval leparkolás, majd kitódultunk az egység elé, befutottak-vágtattak a főszereplők is (poén volt ez is, mert ugye abból az irányból vártuk őket, ahol leelőztük, tehát a falu eleje felől, mindenki arra tekingetett, még jó, hogy Dorina, Riti unokatesóm kislánya (Öcsike nővére…nem bonyis, gondoljátok át) táncikált a királylányruhájában, és mindenfele pörgött, mert a hintó pont az ellentétes irányból közeledett… szép lett volna, ha mindenki néz balra, közben ők meg észrevétlen kocognak be balról…), megvolt a tányértörés-sóskenyérevés, jókat rötyögtünk persze közben… Aztán volt persze vacsi (aranyozott Herendi étkészlet…nemsemmi…az étterem sajátja…nem tudom hirtelen megmondani, hogy ezen kívül hol vállalják be, hogy aranyozott herendivel terítenek egy feltehetően hajnalfelé már nem józan násznépnek…), nagyon finom volt minden (igen, ruhát cseréltem), majd beszélgetések a kertben, sok tánc (Anyu komolyan vette a „kötelezettségeit”, amint kiürült volna a táncparkett, elkapott valakit, és húzta téncizni, ettől persze egyből mindenki kedvet kapott, így aztán hajnalig folyamatosan ment a tánc), buli hajnalig. Azt meg, hogy T. hogy tudott ennyi pálinkát meginni anélkül, hogy ne feküdt volna el a füvön, tán sose fogjuk megfejteni (állítása szerint nem volt több 6-8 felesnél… én megesküszöm bármire, hogy nem állt meg 10 alatt. Ez egy esküvőn nem extrém persze, de aki őt ismeri, az tudja, hogy máskor 2-től fejreáll… azon röhögtünk egyébként, hogy ugye volt Dávidnak régen az a szokása, amikor még nem tudott mászni se, hogy felemelte hason a kis kezét-lábbát, és a kezét rezegtette, meg markolászta a levegőt…és ezt később is csinálta akkor, ha valami nagyon tetszett neki. Ezt anno Apu úgy 
nevezte, hogy „csinálja a boldogságot”… na, most egész este ezzel piszkáltuk a pálinkázó fiúkat (mert azért Fecó, Apu és Ricsi se maradtak le nagyon), hogy vajon melyikük fogja előbb csinálni a boldogságot a füvön…). Na, nem ragozom, nagyon-nagyon jó volt, és még egyszer nagyon sok boldogságot!!!!!!! Jajésmégvalami. A mellékelt képek közül azokat, amik nem a montázsban szerepelnek, kéretik kék-piros 3D szemüveggel megtekinteni…akinek nincs otthon, az persze ne, de akinek van, az nézze…kúúúvajó.
tudjak venni egy teljesen testhez simuló ruhát, az nekem nagy szó). Bár az igaz, hogy amikor elindultunk, és beültem a kocsiba, a kapuból visszaszaladtam, és az eredetileg eltervezett ruhát is bevágtam, mert eszembe jutott, hogy enni is kéne ám… az meg ebben nem megy. És igen, tudom, hogy nem tettem ide róla fotót, de az én képeim közt nincs olyan ami rólam lenne, ha majd valakitől kapok olyat, amin rajta van, akkor utólag felteszem. Naszóval. Elindultunk, oda is értünk időben. Tatabányán volt a polgári szertartás, és a templomi is utána. A polgári a szokásos, meghatódásom a szokásos, jó volt. A templomban mi hátra ültünk (nem vagyok nagy templomjáró ugyebár), Anyuék elöl, merthogy Anyu volt a tanú. Mellettünk ült Bóbi Ricsivel, meg persze Nándival… erről tesz tanúbizonyságot a kép az imapadról, amire szépen odakészítette Bóbi a cumisüveget, meg a csörgőt, hogyha Nándi rumlizni kezdene… de erre végül is nem került sor, szépen végigülte a kis hordozójában meg apuja ölében az egészet, csak a végén akadt ki egy kicsit az orgonától. Zsófiék sajna ezt a részt lekésték, mert Fecó legjobb barátjának meg Kecsón volt az esküvője egykor, arra elmentek, utána indultak emide, de a dugó az M0án nekik is betett (mi meg voltunk olyan hülyék, hogy ne jusson eszünkbe szólni nekik, hogy ne arra jöjjenek…mindegy, a vacsira odaértek ,-)) Miután kisorjáztunk a templomból, és megvolt a kötelező fotózás-csokordobás (nem a Bóbi kapta el…), majd mondta Öcsi, hogy induljunk a busz után (amivel a nagyja násznép jött) Gántra, majd ők is jönnek Évivel, de az meglepi lesz. Én már akkor baromi logikával lovashintóra tippeltem. Anyu meg Apu velünk jöttek vissza Gántra (ők már délelőtt odaértek, és a busszal jöttek esküdni), és együtt szépen majdnem bekavartunk a meglepibe… az vót ugyanis, hogy a busz után mi beálltunk ugyan, de az első kereszteződésnél kicsit lemaradtunk. A sorrend az volt eredetileg, hogy busz, aztán mi, mögöttünk az összes többi autó. Szóval a busz átvágott a kereszteződésen, némi előnyt nyert, mi meg mentünk utána egy darabig, de egyszer csak a 
GPS, amibe T. időközben betáplálta a címet, azt jelezte, hogy nekünk nem a busz után kéne menni…. T. meg rutinból a GPSre hallgatva elkanyarodott balra, persze a mögöttünk levő kocsik is hipphopp velünk tartottak, a busz meg sehol…. Kocogunk, erre egyszer csak a menyasszonyi kocsi van előttünk… szegények, a buszt elküldték előre, hogy mad menjenek csak a vendégek, ők meg kicsit lemaradnak, és majd jól hintóra váltanak… hát, ennek majdnem keresztbetettünk így, de aztán amikor lehúzódtak az út szélére, és őrülten integettek, hogy menjünk már, akkor leesett, hogy mi van… Beértünk Gántra, Apuék mutatták, hogy hol lesz a lagzi. Kívülről csak egy sima kis egységnek látszik a hely, kocsmabejárat (mint minden faluban), étterembejárat (ami azé’ már okés), viszont belül egy nagyon-nagyon szép étterem van, hátul a különterem, ami egy szép kis kertre nyílik, végig eltolható üvegfallal a kert felé…Csuda klassz hely, komolyan. Mi szobát is kaptunk, ami szintén csudaszép volt, komolyan mondom 4* élből… Szóval leparkolás, majd kitódultunk az egység elé, befutottak-vágtattak a főszereplők is (poén volt ez is, mert ugye abból az irányból vártuk őket, ahol leelőztük, tehát a falu eleje felől, mindenki arra tekingetett, még jó, hogy Dorina, Riti unokatesóm kislánya (Öcsike nővére…nem bonyis, gondoljátok át) táncikált a királylányruhájában, és mindenfele pörgött, mert a hintó pont az ellentétes irányból közeledett… szép lett volna, ha mindenki néz balra, közben ők meg észrevétlen kocognak be balról…), megvolt a tányértörés-sóskenyérevés, jókat rötyögtünk persze közben… Aztán volt persze vacsi (aranyozott Herendi étkészlet…nemsemmi…az étterem sajátja…nem tudom hirtelen megmondani, hogy ezen kívül hol vállalják be, hogy aranyozott herendivel terítenek egy feltehetően hajnalfelé már nem józan násznépnek…), nagyon finom volt minden (igen, ruhát cseréltem), majd beszélgetések a kertben, sok tánc (Anyu komolyan vette a „kötelezettségeit”, amint kiürült volna a táncparkett, elkapott valakit, és húzta téncizni, ettől persze egyből mindenki kedvet kapott, így aztán hajnalig folyamatosan ment a tánc), buli hajnalig. Azt meg, hogy T. hogy tudott ennyi pálinkát meginni anélkül, hogy ne feküdt volna el a füvön, tán sose fogjuk megfejteni (állítása szerint nem volt több 6-8 felesnél… én megesküszöm bármire, hogy nem állt meg 10 alatt. Ez egy esküvőn nem extrém persze, de aki őt ismeri, az tudja, hogy máskor 2-től fejreáll… azon röhögtünk egyébként, hogy ugye volt Dávidnak régen az a szokása, amikor még nem tudott mászni se, hogy felemelte hason a kis kezét-lábbát, és a kezét rezegtette, meg markolászta a levegőt…és ezt később is csinálta akkor, ha valami nagyon tetszett neki. Ezt anno Apu úgy 
nevezte, hogy „csinálja a boldogságot”… na, most egész este ezzel piszkáltuk a pálinkázó fiúkat (mert azért Fecó, Apu és Ricsi se maradtak le nagyon), hogy vajon melyikük fogja előbb csinálni a boldogságot a füvön…). Na, nem ragozom, nagyon-nagyon jó volt, és még egyszer nagyon sok boldogságot!!!!!!! Jajésmégvalami. A mellékelt képek közül azokat, amik nem a montázsban szerepelnek, kéretik kék-piros 3D szemüveggel megtekinteni…akinek nincs otthon, az persze ne, de akinek van, az nézze…kúúúvajó.
