vasárnap, július 13

Élmény

Ma megint nagyon jó nap volt! Minden volt benne, amire csak egy babecka vágyhat! Reggel rögtön a kertbe mehettem játszani, még ott is reggeliztem! Megnéztem a kis fenyőmet, amit Nagyi vett nekem karácsonykor, és szépen el is ültete, és még egy táblácskát is írt nekem hozzá, amit Anya fel is olvasott nekem. Az van ráírva, hogy „Dávid első karácsonyára, 2007”. Szép kis fa, nem? No, nem azért, mert az enyém, csak szép… Miután a kertmár kicsinek bizonyolt nekem, a Nagyi meg Kati elvittek engem sétálni a hajókikötőbe, ami most sokkal jobban tetszett, mint tavaly (megmondom őszintén, hogy tavalyról nem sok emlékem van, én is csak onnan tudom, hogy már voltam itt, hogy Apa nézegette a könyvemet tegnap este, hogy mit is csináltam én tavaly nyáron…nem is rossz dolog ez a dokumentáció). Séta után megebédeltünk, aztán irány az „élmény” ismét… A portán a kislányok már előre köszöntek nekünk (Apa állítása szerint Őmiatta, de azt ne firtassuk), én meg már ismerősként üdvözöltem az összes medencét. Mire mindegyikben megmártóztam, addigra megérkeztek a nagynénik is a srácokkal. Zsófi hálaistennek hozott egy csomó ropit is, így kajálgattam azt is, meg lángost is, meg persze pózoltam, mert nem csak Anya a nagy fényképezőmániás, hanem Bobó is. Aztán persze az is világos lett, hogy ugyanannyira kacsák is, mint Anya meg én, így úsztunk is együtt egy csomót. Jól ki is fáradtunk, meg hát az idő is eltelt, így hazafelé indultunk, de hogy ne maradjak új élmények nélkül, megálltunk még a helyi vurstlinál is, ahol életemben először körhintáztam is. Először egy kicsit paráztam, nem mondom, hogy nem, de hát istenem. Aztán persze a harmadik kör végére belejöttem, annyira, hogy aztán meg imádkozni kellett, hogy hajlandó legyek lemászni róla. Amikor hazaértünk, akkor Apáék a Nagyiékra bíztak engem, és elmentek a partra vacsorázni. Ricsi meghívta az egész társasgot egy nagyon tuti étterembe, ahol úgy bekajáltak, hogy alig bírtak felállni az asztaltól, de persze azért még elmentek, hogy „fojtásnak” benyomjanak egy-egy gofrit. És ha már ott voltak, Anya lefotózta a Vas és műszaki bolt párját, a fahéJJas gofrit hirdető táblát is… Aztán a Bobóék visszaindultak a szállásukra, a Zsófiék meg hazajöttek Anyékkal, hogy az éjszakát a Nagyi vendégszobájában töltsék…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése