A Nagy Futás

A mai napunk nagy része a holnapi nappal megkezdődő nyaralásunkra való készülődéssel telt. A tegnapi nap után ájultan aludtam egész éjjel (a mellékelt kép mondjuk pont a parti után gyorssegélynek beiktatott röpke -ám annál mélyebb- szuszka alatt készült), így ma nagyon fitten keltem, és mondtam Anyának, hogy „no para”, majd mindenben segítek Neki. A terv az, hogy holnap reggel bepakolunk a kocsiba, és először is beugrunk Balatonföldváron a Nagyihoz ebédelni, aztán rögtön tépünk tovább Tihanyba. Ugyebár tavaly is voltunk, illetőleg én tavaly voltam először, de Apa minden évben meghívja a kollégáit egy hétvégére a Club Tihanyba, hogy kibulizzák magukból az évközben felgyülemlett feszkót. Aztán már nem is jövünk haza egy hétig, hanem a Nagyinál maradunk egy naaagy balatoni hepeningre! Ennek fényében először is kitakarítottunk Anyával, segítettem a porszívózásban, a felmosásban, majd amíg én aludtam, Anya őrült vasalásba kezdett, és mindent kivasalt, ami csak a keze ügyébe akadt. Amikor felébredtem, szegénykém már elég elkámpicsorodottnak tűnt, úgyhogy rábeszéltem, hogy majd csak este pakolásszon be a bőröndökbe, és inkább játszunk egy nagyot a kertben. Feldobtam egy kicsit a napját, amikor is saját magamtól odavittem Neki a szandimat, hogy igenis, azt adja a lábamra… csak az volt a baj, hogy én azt időközben kinőttem, és akárhogy feszegettük, nem jött fel a lábamra. Így aztán Anya előszedte az ugyan még kicsit nagy, de annál menőbb sportcipőmet, felapplikálta a lábamra, én meg bemutattam a Nagy Futást! Körbeszaladtam a házat, meg az egész lakást, és nagyon élveztem, hogy ebben olyan jól lehet szaladni (bár abban egyetértettem Anyával, hogy ilyen melegben a sportcipő egy kicsit túlzás, így beterveztünk egy szandálvásárlást is estére…viszont pont a meleg miatt gatya nem volt rajtam, így a gyengébb idegzetűek nézzenek félre…). Mikor Apa hazajött, hozta magával Ádámot, (akit már amúgy is régen láttam) hogy segítsen Neki a medence motorját megcsinálni. Én is segítettem (ebben is, mert az ember ott segít ahol tud, ugyebár, illetőleg az én esetemben ott, ahol hagyják neki), ennek köszönhetően a motor úgy beindult, hogy most egy darabig tuti nem lesz vele gond. Aztán miután Ádám elment, mi is nekivágtunk, elmentünk nekem egy szandit venni… egyet mondtak, és három lett belőle…. Egyik szebb, mint a másik… Most aztán felkészülten vágunk neki a nyaralásnak!!! (szerintem ennyi szandija még Anyának sincs, pedig Ő se pite ám, ha vásárlásról van szó… kérdezzétek csak meg bátran Apát!)