Szállóvendég lettem!

Tegnap óta szállóvendégek vagyunk!!! Anya azt mondta, hogy amíg a szállodában lakunk, addig akár ez is lehet a nevünk…vagy hogy így neveznek minket? Nem tudom, a nyelvtanra még gyúrnom kell. Lényeg, hogy megjöttünk. Bár… az indulás nem volt zökkenőmentes, ugyanis az elmúlt hetek kánikulája után Anyát tegnap locsogva szakadó eső fogadta, amikor hajnalban felkelt, hogy komplettírozza a cuccunkat. Ettől persze letargiába esett, és többet rohangált ki a teraszra -kémlelni az eget- mint egy hasmenéses szobakutya. Amikor Apa felkelt, akkor már az eső nem esett, de nem volt olyan meleg, mint egyébkor, de Anyáék optimisták voltak, mondták, hogy „ talán nem is baj, hogy elmúlt az a nagy kánikula, ilyen időben jobb utazni”, de közben láttam rajtuk, hogy erősen gutaütésközeli állapotban vannak. Mindenesetre az utzás jól sikerült, még előtte beugrottunk némi bébikajáért a Auchanba, meg Némós úszógumiért a Brendonba (kuponos volt, nem röhögni! Tudom, hogy már van egy! De ez tényleg szebb, mint a sárga úszógumim, de gyanús, hogy mivel ugyanolyan az alakja, mint a amannak, ugyanúgy utálni fogom, de sebaj), aztán irány az autópálya. Hálistennek péntek lévén még nem volt az az őrült nagy forgalom, meg különben is, ha az lett volna, azt sem vettem volna észre, mert frankón átaludtam az utat, és csak a Nagyinál ébredtem fel. De nem maradtunk sokáig, csak belapátoltuk az ebédet, és már mentünk is át komppal Tihanyba. A komp nagyon izgi volt (állítólag tavaly is utaztam rajta, de én valamiért nem emlékszem). Elfoglaltuk a szobát, majd Anya rögtön fönt is maradt, hogy aludjon egy nagyot, én meg Apával bejártam az egész strandot, meg elmentem vele meg a többiekkel strandröplabdázni. Este az étteremben vacsiztam én is, és ma ott is reggeliztünk! Rántottát! Három félét, bizony! Mondta Anya, hogy jól pakoljam meg a pocim, mert sűrű napunk lesz, és igaza volt: először a Balaton vizét próbáltam ki (nem tetszett, mert kicsit hideg volt a szél, és fáztam), majd a benti élménymedencét avattuk fel (na, ez nagyon buli volt).Az ebédi szuszkánk után meg elmentünk a többiek után, hogy „toljunk egy lángost”. Én kukoricát toltam főleg, meg reszelt sajtot, meg a poharakat le az asztalról… (így visszatoloncoltak a babakocsiba, a képen éppen ezért nem is látszom… de elárulom, hogy a Norbi haverom –a zöld pólós srác- épp nekem adja a kukoricája maradékát, tehát én ott vagyok, ahova néz). Azután meg a vízben ökörködtünk egészen vacsoráig. Másfél órát voltam egyhuzamban a medencében! Bizony! Anya szerint ugyanolyan kacsa-típus vagyok mint Ő, és miután sokan biztosítottak róla, hogy ez nem ciki, fel is vállalom!!! Szeretem a vizet!!!