Pakolunk

Ma egész nap pakoltunk… Komolyan mondom, annyi cuccot raktunk össze, hogy azzal nem egy hétre, hanem egy egész évre is lehet utazni. Persze úgy, hogy közben Anya egyfolytában mondogatta, hogy „most okosan fogok pakolni, nem viszek annyi felesleges cuccot, mert úgyse veszem fel a felét se”. Én először ezt komolyan is vettem, de aztán Apa mondta, hogy ez minden évben elhangzik utazás előtt, és a vége mindig az, hogy annyi cuccunk lesz, hogy alig akarnak felengedni a repülőre. Itt egy kicsit elakadtunk, mert azt is el kellett akkor már magyaráznia, hogy mi az a repülő (az, ami felettünk is el szokott néha menni, és nagy a hangja), mért is azzal megyünk (azért, mert most olyan messze megyünk, hogy az kocsival baromi sokáig tartana), és miért kell az olyan nőket, mint Anya, valamiféle korlátozásokkal visszafogni a cuccok tekintetében (mert különben különgépet is indíthatnának rögtön a csomagoknak). Érdekesnek hangzik ez a repülőút úgy különben, már nagyon várom! Úgy örülök, hogy már csak egyet kell aludni! Szóval ment a nagy pakolás, minden szobában volt egy bőrönd, ennek ellenére akármelyikbe próbáltam még bepakolni dolgokat, mindig győzködtek, hogy abba már nem fér semmi, meg hogy az összes játékomat nem kell elvinni, mert ott lesz egy csomó érdekes minden, és úgy se azokkal akarok majd játszani…haha, hiszi a piszi. Mindenesetre megnyugodtam, amikor láttam, hogy azért a Flakont, és az új kis piros kocsit berakta Anya. No, most megyek is aludni, hogy mielőbb holnap legyen, és induljunk!