A Nagyinál

Nem mondom, zajlik itt az élet rendesen. Még Anya se hiányzik annyira mint gondoltam (illetőleg mint ahogy Ő gondolta), jól vettem az akadályokat, remekül aludtam éjjel, reggel csak negyed kilenckor keltem, frissen, üdén és kipihenten. Rá is kellett pihenni erre a mai napra, merthogy látogatóm is jött. De csak szép sorban: délelőtt a kertben ökörködtünk, Kati fáradhatatlan, ha a velem való játékról van szó (sok egyéb mindenben is fáradhatatlan, olyan néha, mintha velem egykorú lenne, annyi energia szorult belé), de én élvezem a kihívásokat, és elhatároztam, hogy Ő fog előbb kidőlni… Hát, nem így lett, én aludtam el előbb kora délután, de csak miután még dinnyét is ettem, ami nálam azért nem kis teljesítmény (nem az étvágyamról vagyok híres). Mikor felébredtem, akkor jelent meg a mai látogatóm, méghozzá a Kati fia, Karcsi, aki már csak azért is nagyon érdekes volt, mert MOTORRAL jött! Nekem eddig még nem is volt olyan ismerősöm, aki igazi motorral jár! Sőt, azt is megengedte, hogy felüljek rá! Na, ezzel végképp belopta magát a szívembe. A Nagyi meg Anyáéba, merthogy egész nap MMS-ben tudósított neki a történésekről. Ez mondjuk rá is fért Anyára, merthogy éjjel még fél kettőkor is az órát (meg a tévét) nézte, merthogy izgult a foga miatt, és már negyed hétkor felkelt, és takarításba fojtotta az izgalmát, és délre már mosogatórongynak érezte magát… De a rólam kapott képek egy kicsit legalább feldobták. Délután el is ment a fogászatra (pedig még Olaszországba is írt a Nyuszinak sms-t, szakvéleményt kérve, hátha Ő mást mond a fogkiszedésről, de Nyuszi is a mostani húzást ajánlotta, merthogy ha most betömik, és utána kezd fájni, akkor már nehéz megfogni, etc… Úgyhogy nem talált kibúvót, megfutamodni sem akart), és túlesett a húzáson (egy kicsit se fájt neki állítólag, csak az izgalomtól készült ki egy kicsit, úgyhogy amikor hazament, Apa győzte pátyolgatni. De visszatérve énrám: máskor is bevállalok egy ilyen kis szabadságot! (Pláne, hogy Anyának van még egy foga, amit ki kéne venni).