Mivel ma Anyának nemcsak a foga fájt, hanem még krónikus gyerekhiánya is volt, és napközben Apa nem ért rá, hogy otthon maradjon pátyolgatni, Anya átment Lucáékhoz, gyerek-gyerek alapon megszeretgetni Lucát. A pletyka egyébként Gabi nénivel legalább annyira hiányzott már Neki, mint bármilyen gyerek (de főleg Luca) közelsége, de ugyebár ezt nem nagyon szokta hangoztatni. Lényeg, hogy amíg ott volt, nem fájt a foga sem, legalábbis az utólag bevallott röhögések számából kiindulva, és meggyőződhetett arról is, hogy nem csak én vagyok csodagyerek, aki egy hét alatt egy csomó mindent meg tud tanulni, hanem Luca is.
Egyébiránt Luca is profitált Anya jelenlétéből, mert életében először teljesen (és büntetlenül) összemaszatolhatta a kanapén levő takarót az Anyának felajánlott csokiskeksz egy elkoldult darabjával, ami azért bárkinek jó buli, egy másféléves kiscsajnak meg depláne. Ja, és Anya meggyőződhetett arról is, hogy nemhiába vett Lucának multkor csillogós-csicsás retikült, Luca igenis már nem kicsi hozzá, és ki van használva a cucc (így magyarosan).
Én meg eközben vígan folytattam a Nagy Önálló Nyaralásomat a Nagyinál, nagy sétákkal, és nagy kertrendezésekkel tarkítva (megjegyzem, hogy a kertrendezés nem csak hogy nagyon fárasztó egy elfoglaltság, hanem igenigen megterhelő a szervezet számára így a nagy melegben, így minden kedves kertésztársamnak üzenem, hogy tessék közben a megfelelő folyadékpótlásra is ügyelni! Nem elég ám csak a
virágoknak vizet adni! Inni kell!!!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése