Anya nem a levegőbe beszélt, amikor azt mondta, hogy hamar viszont fogom látni Lucát! Ma már jöttek is újra! De csak sorban: reggel először Cica bukkant fel, aki egy kismacska (csak Anya nem nagyon törte a fejét a névadáson), és valahol a környéken lakhat, de mivel éhesnek látszott, Anya hozott elő párizsit, meg tejet, és együtt jól megtömtük a pocakunkat… Nem tudom, valahogy nekem is jobban esik a kaja, ha látom, hogy másnak is kell… Anya szerint ez egyszerűen csak irigység, de szerintem meg szocializálódom, és jobb
szeretek úgy enni, ha más is eszik… aztán hogy az a más most macska, vagy Luca, vagy Apa, vagy Anya, na az már mindegy. Szóval bekajoltunk, aztán kergetőztünk a teraszon, és vártuk Lucáékat. Érdemes is volt várni, mert Luca olyan szép ruhában jött, hogy már a látvány megérte, még a macskát is elfelejtetem pár percre! Aztán persze megszabadította az anyuja a szép ruhától, mert a ridikül- fodros gönc párosítás nem igazán alkalmas a kertben való kupászolásra, lett légyen
az ember akármilyen szép benne… Persze a játékot a dobozházban kezdtünk, először bent ücsörögtünk, és vihogtunk, aztán körbe-körbe kergetőztünk körülötte végkimerülésig. Egy idő után Cica is csatlakozott hozzánk, új színt vive a fogócskába. Voltunk még többek közt a benti nagy kádban is pancsizni (fő a változatosság), meg azért persze a medencében is, és a Bálnát sem hanyagoltuk el… Imádom ezt a meleg időt,
az ember akár egész nap vizes lehet valamitől, és mégse fázik meg… Nem is tudom, mi lesz velem, ha tényleg hideg lesz télen… Abban reménykedem, hogy a tavalyi tél talán csak kivétel volt, idén majd nem szánkóval, hanem motorcsónakkal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése