Ma már délelőtt sikerült Anyát levennem a lábáról (jó taktika, ha az ember már
nap elején tesz valami olyasmit, amivel megalapozza a hangulatot): amikor kimentem a délelőtti csrkelésemre a kertbe a Mamával, a Mama mutatott egy piros virágot, hogy az milyen szép, leszedte nekem, a kezembe adta, és mondta, hogy adjam oda Anyának, én meg megértettem, hogy mit is akar, beszaladtam vele a konyhába Anyához, és átnyújtottam Neki (kísérőszöveg: „szzzzzszzzzsz”, amiről Anya tudja, hogy a „szép”-et
jelenti). Na, rögtön meghatódott persze, le is fotózta a virágot, és nekiállt, hogy a Mamával vállvetve felfújja nekem a Krokodilt, hogy tudjak pancsolni a teraszon. Nem mondom, jó ötlet volt, lévén ma is 33 fok átlaghőmérséklet, meg különben is, kacsamadár vagyok, így egész nap gyakorlatilag ki se másztam a krokiból. Amikor meg kimásztam, akkor királyfisat játszottam, Anya csinált
nekem palástot törölközőből, azzal rohangáltam a teraszon. Király volt(am)! Ja, meg tornáztam is rengeteget, nagyon bírom, amikor Anya megfogja az én bokámat, én meg Anyáét (Mama szegény meg csak sápadozott, és folyamatosan motyogta, hogy „én nem akarok beleszólni, kislányom, a nevelésedbe, de nem veszélyes ez?”), és úgy megyünk fel-alá a lakásban. Tudok már kis segítséggel bukfencelni is, meg talicskázok (Anya fogja a bokámat, én meg a kezemmel lépegetek- nagyon muris, és olyan jól a fejembe száll tőle a vér, hogy tök frankón szédülök utána egy darabig!). Anya onnan tudja, hogy mit is
szeretnék, hogy odamegyek a lábához, hátat fordítok Neki, és lehajolok, majd az egyik lábamat (egyedül nem tudom mind a kettőt felemelni…még nem tanultam semmit a gravitációról, úgyhogy csak magamat tudom hibáztatni emiatt egyenlőre) emelgetem. Állítólag viccesen nézek ki így, de ha a célomat elérem vele (márpedig mindig elérem) akkor ez nem nagyon zavar. Szóval elvoltunk, na. Délután megint mentünk sétálni is, megnéztük a környék összes kutyáját, este persze nem volt gond az altatásommal, úgy kiájultam, mint a huzat! Ja, és Zsófi azt ígérte, hogy holnap nem is megy dolgozni, hanem itthon marad velem! Ez mondjuk nagyon jó hír! Na, nem mintha amúgy unatkoznék, de az utóbbi időben igenis hozzászoktam, hogy sokan vannak körülöttem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése