Egy nehéz éjjel után...

Hát, a tegnapi éjszaka nem telt valami jól… Megint elkezdett nőni valamelyik fogam (komolyan mondom, nekem elég is ennyi fog, köszönöm szépen, nagyon jól meg tudok velük rágni mindent, amit kell, elvagyok a többi nélkül, pláne, ha ennyire fáj, amikor nő), és bizony egy csomószor jeleztem Anynak, hogy sokkal jobban érezném magam akkor, ha nem aludna Ő sem, hanem mondjuk engem tutujgatna… Így reggel aztán mindketten egy kicsit nyúzottan keltünk, de aztán jött a felmentő sereg: jött meglátogatni a Bóbita, meg a Zoli, aki Bóbita exe (akármit is jelntsen ez), és még nem találkozott velem, meg Anyával is régen, így beugrott egy kicsit. A medencébe is beugrott, ami nem csoda, mert nagyon meleg volt ma is… Egy csomót ökörködtünk a vízben, meg megmutatta Anyának az esküvői fotóit, meg a nászutat, meg minden ilyesmit, mi meg addig a Bobóval még jobban kidekoráltuk a papírházamat. Aztán 11kor Zolinak már mennie is kellett, de Bobó itt maradt délutánig, amiért Anya igencsak hálás volt, mert bemehetett a hálóba bepótolni egy kicsit az éjszakai alvást. Két óra múlva került csak elő, és valóban jobban festett egy fokkal. Aztán amíg a Bóbival kint kerteztünk, Anya elkezdett (megint) összecsomagolni, és amikor Apa hazajött, és Bobót kitettük a villamosnál, indultunk Ballószögre, merthogy holnap repülőnap lesz Kecskeméten, és mi arra megyünk ám! A Papa nagyon örült, hogy végre lát (ugyabár múltkor nem volt otthon), vett nekem ajándékba két nagyon frankó kisautót, és egész lefekvésig mászkált velem négykézláb a földön, és berregett… Nagyon meggyőző volt! Aztán persze jötta lefekvés, mondván, hogy a holnapi nap is elég fárasztó lesz… Ó, bírom én, majd meglátjátok!