Tegnap is, meg ma is azt hallgattam, hogy én leszek a
Zsozsi babecának a nagy és okos unokabáttya, úgyhogy jó lenne, ha eként is viselkednék. Ebben csak az gátol, hogy kicsit kialvatlan vagyok, merthogy már csütörtök óta van egy kis hasmenésem, és igazság szerint nem mindig sikerül megvárnom a reggelt az első adaggal, és mire éjjel Anya átpelenkáz, eléggé felébredek, és utána meg nehezen alszom vissza, így reggelre elég nyúzott vagyok, ergo, nehéz igazán jól viselkedni. Mondta is Anya, hogy milyen jó, hogy most itt vagyunk a Nagyinál, mert így négyen vannak rám, márhogy lekössenek ezeken a nyűgös napokon (és négyen pislognak bele állandóan a pelusomba, ami elég megalázóan hangzik, de én nem bánom, mert így legalább nem mar ki… nem ragozom, el tudjátok képzelni, milyen
vacak érzés a kakecos pelus). Viszont mivel beteg vagyok,olyan dolgok is megengedettek, amik máskor nem, például felmászhatok az asztalra az utolsó szelet szatmári szilvatortához („mondd már, legfeljebb jobban alszik attól a kis pálesztól”- nem is árulom el, hogy ki mondd ilyeneket, de sejthetitek… Hosszú haja van, és elvileg Neki kéne rám a legjobban vigyázni), amit viszont már nem kézzel eszek, mint az állatok, hanem villázok is. De ez még tegnap volt, mára a sétálás volt programon, nagyot tekeregtünk Földváron, bár én szívesen fürödtem is volna a
Balcsiban, de ahhoz azért nem volt elég jó az idő… de azért így is jól telt a nap. Ja, és a Nagyi ma is büszke lehetett
rám, merthogy már én szólok, ha összepiszkolom a kezem, és meg akarom mosni…A Katinál meg azzal arattam nagy sikert, hogy a kiürült Nestlée tejporos dobozommal csapkodtam a földet, Ő meg úgy tehetett, mint aki megrémül ettől…
Oltári sokat röhögtünk! Lehet, hogy több volt az ország tortájában a szesz, mint ahogy azt gondoltuk???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése