Ravasz viselkedés

A tegnapi napunk minden különösebb történés nélkül eltelt, ami ennyi izgalom után nem is volt nagy baj. Egész nap játszottam, főként a kisautóimmal, amihez Anya a Neszpresszós kávék dobozából kreált nekem egy hevenyészett autópályát: összeragasztott három dobozt celluxszal, és megmutatta, hogy hogyan kell meredeken tartani ahhoz, hogy le tudjam rajta gurítani a kisautóimat. Ugyan félóránként újra meg kellett ragasztani a cuccot, mert ugyebár ez mégsem betonból van, de hát másfél évesen még az ember bármilyen autópályának tud örülni. Gyanítom, hogy jövő ilyenkor már nem hagyom majd, hogy Anya egy ilyennel szúrja ki a szemem, ragaszkodni fogok egy komplex, műanyagból készült csilli-villi játékhoz. Nade ott még nem tartunk, egyenlőre ez is megteszi. Ma már azért nem volt annyira rdekes az autópálya, amikor Apa elment, nem nagyon tudtam magammal mit kezdeni: fogtam magam, és az összes játékomat előszedtem a ládából, néztem, hogy melyik is lenne az, ami mára jó szórakozást nyújtana, de nem volt egyik sem meggyőző. Ekkor Anya előszedte az okos könyvét (Anya taníts engem….nem rossz cím ez, bár Anya igazából az „Anya, szórakoztass engem, különben olyat teszek, hogy…” címet adná neki, de hát ez az, amibe aztán végképp nem volt beleszólása), és kisütötte, hogy a koromnak megfelelő programok közül talán ma következhetne a sógyurma. No, neki is állt, bekeverte, egész jó lett, és kemény 5 percig engem is lekötött… de ráfáztam vele, hogy ilyen hamar meguntam, mert a következő napirendi pont a porszívózás volt, és nem volt más választásom, mint hogy abban segítsek… Bár, ez talán még mindig jobban tetszett, mint a sógyurma. Kora délután viszont befutott Apa, Anya meg lelépett. Nem miattam, nyugi, hanem lakógyűlésre kellett mennie (még mindig a Nagy és társa, a csuda vigye el őket), így az estét Apával töltöttem: együtt fürödtünk, szó nélkül megettem az összes vacsit, amit adott, és hamar el is aludtam, így a délelőtti rosszaságommal már nem törődött senki (meg ez jó taktika ám: Anya még Apának sem tud rám panaszkodni, mert cselesen Apával mindig jó vagyok… na jó, majdnem mindig).