Apa hajózni megy

Ma Apa csak fél napot volt itthon, merthogy meghívták Őket Anyával együtt, hogy menjenek el egy hajózással-borkóstolással egybekötött pihenős hétvégére, de mivel Pihe még alig szokott meg itthon, Anya azt mondta, hogy Apa csak örüljön neki, hogy kap egy kis szabadidőt, menjen csak nyugodtan egyedül. Így aztán délben még Anya elhúzott egyet aludni, aztán háromkor érzékeny búcsút vettünk Apától. Miután Ő elment, én olvasgattam egy kicsit a kutya háza mellett, Anya meg a fotelben, de mivel ugye én nem nagyon szeretek sokáig egy helyben ülni, inkább a játékot proponáltam. Szegény állat néha erősen tiltakozott, és én meg azt hittem, hogy egyszerűen csak azért nem akar játszani, mert mondjuk szomjas, vagy éhes, így egyszerűen megragadtam, és a táljához cipeltem, hogy igyon. Ezen Anya először sírva röhögött, majd kimentette a kutyát a vizestálkájából, és nem túl meggyőzően előadta a „dávid, ezt nem szabad” című opuszt. Én csak néztem rájuk, és próbáltam elmondani, hogy én csak jót akartam, de ezt csak Anya hitte el nekem, az állat az inkább feladta, és bevonult a kosarára dobni egy hátast (illetve inkább oldalast). Aztán a szokásos időben én is megfürödtem, és követtem a példáját, beájultam annak rendje és módja szerint… Anya meg nekiállt, és az ilyenkor szokásos egyedüllétes programját csinálta: Grace klinikát nézett rogyásig…