Végre újra Lucázok!

Tudtam én, hogy nem leszünk sokáig társaság nélkül! Anya tegnap stikában felhívta Luca anyuját, hogy ma eljöhetnének látogatóba, úgy is nagyon régen láttuk már egymást! Hát, mit mondjak! Eddig sem volt kétséges számomra, hogy Anya jól választott nekem, de most újra meggyőződtem róla, hogy Luca valóban nekem való! Igazi Nő lett belőle az elmúlt három hétben! Copfja is van, mint a nagyoknak, és egy csomó mozdulata már most igazi forróvérű csajt sejtet… Meg azt kellett volna látnotok, ahogy a Teletabimat ölelgette! Igazi anyatípus, én mondom!Borzasztóan megörültünk egymásnak, és egész nap mindent együtt csináltunk: együtt ittunk, együtt ettünk (Gabi néni ugyebár rutinos szimultán-etető), voltunk pancsizni a medencében, bár arról most fotó nem készült, merthogy Gabi néni kicsit hidegnek találta a vizet, így Anya volt az, aki mindkettőnket pesztrálgatott (bár Ő is úgy ment be a vízbe, mintha a fogát húznák, de közben egyfolytában mondogatta, hogy „ha már benne vagy, akkor nagyon kellemes… csak azt nem tudom, hogy akkor miért lilult el a feje…). Amikor meg már olyan meleg volt kint, hogy az anyák nekiálltak aggódni a napszúrás miatt, akkor áttettük a székhelyünket bentre, hogy a nappalit is a mi képünkre formálhassuk. Ehhez először is a játékládának estünk neki, kirámoltuk az összes vacakot, ami csak volt benne, aztán megpróbáltuk azokat a lehető legnagyobb területen szétszórni. Szerintem jó munkát végeztünk. Aztán amikor Lucáék már hazamentek, és rögtön el is kezdett hiányozni a társaság, bemásztam a ládába, és ott nosztalgiázgattam. Anya ezt látva megígérte, hogy a héten még találkozhatom velük…már most alig várom!!!