Apa lekvárja

Hú, nagyon fura volt ma itthon! Na nem azért, hogy itthon vagyunk, hanem hogy csak kettesben Anyával! Bár ma több ízben is nagyon jó kisfiúként tündököltem, például egyedül ettem ki a kanalamból a spenótot! Kikanalazni az üvegből még nem tudom, de ha Anya tesz a kanalamba, akkor már elboldogulok vele. Újabban a kedvencem a spenót, ezt akár még reggelire is meg tudnám enni, ha Anya nem ragaszkodna olyan makacsul a hagyományos reggelihez, ami általában kekszes tejpép, amit szintén nagyon szeretek, de azért a spenót jobb. És nem csak a kaja megy önállóan, hanem az Elmó megnézése is: eddig csak fél szemmel pislogtam oda, ha Anya odakapcsolt a Minimaxra, de most már megértettem, hogy ha az ember odafigyel, ésszép nyugodtan ül, akkor egészen érthető dolgok sülnek ki a nagy piros szörny történeteiből: megtanít kezet mosni, meg labdát megfogni, meg arra, hogy mi a különbség a kéz meg a láb közt, meg ilyesmi… Nem is olyan rossz dolog ez! Délután meg Apa volt a társaságom, mert Anyának volt pár elintéznivalója a városban bizonyos lakásgondok miatt (a lakása egy olyan társasházban van, aminek van saját társasházkezelője… és most derült ki (még a híradóban is benne volt) hogy az előző társasházkezelő sikkasztott… Ki is akadt Anya rendesen, mert Ő alapvetően mindenkiben megbízik, és ilyenkor meg meglepődik). Apa meg úgy kitett magáért, hogy csak na! Amellett, hogy nagyon sokat játszott velem, nagy meglepit készített Anyának: lekvárt főzött be! Ízbolygó már említett blogján talált egy receptet még napközben, ami megfogta a fantáziáját, hazafelé vett sok szilvát, meg barackot, és amikor Anya elment, nekilátott. Pucolt, főzött, üveget mosott, öröm volt nézni. És még arra is volt ideje, hogy (Anya idegeit kicsit helyrehozandó) finom vacsit készítsen. Gondolhatjátok, milyen fejet vágott Anya, amikor hazajött! A pulton ott álltak a lekvárosüvegek, szépen sorban, a sütőben illatozott a finom bálszín, volt hozzá konfitált paradicsom, meg fokhagyma, meg friss péksüti…. Hát elájult, majd miután magához tért, gyorsan szerelmet is vallott Apának, és mondta, hogy egész komolyan elgondolkodott azon, hogy esetleg visszamegy dolgozni, és Apára bízza a háztartás vezetését… De aztán eszébe jutott a kettejük keresete közti nem csekély különbség, és eldöntötte, hogy inkább megtanul befőzni (az az egy dolog ugyanis a konyhában, amihez eddig nem nagyon volt affinitása). Apa meg büszkén járkált egész nap, és már előre elképzelte, hogy Anya barátnői, meg a Nagyi, meg a Mamáék is hogy el fognak alélni a teljesítményétől… azt hiszem, hogy ha nagy leszek, feltétlen megtanulok lekvárt csinálni, és majd én is jól meglepem Lucát!