Jetsky-királyok

Ma nem csak a csúszdaparkban voltunk, hanem a tengerparton is! Persze megvolt a szokásos reggeli zabálás (én rákaptam az olajbogyóra, ettem natúrt is, meg mandulásat is), meg a délelőtti csúszdaparkolás, de az alvásom után már nem a medencékhez mentünk, hanem a tengerhez! Ja, előtte még lefotóztak engem a Nagyival a Mi Szobánk erkélyén…nem mondom, nem rossz a kilátás, meg tudnám szokni… És volt még egy érdekes: mikor lementünk, akkor pont ott parkolt az egyik kis elektromos autó azok közül, amivel az ágyneműket, meg az italokat, meg ilyesmiket szállítják a szállodán belül, és miután Anya körbenézett, és látta, hogy senki nem figyel, megengedte, hogy vezessem egy kicsit… persze, úgy belemerült a fotózásba, hogy azt már észre se vette, hogy a kocsi tulaja percek óta a háta mögött áll, és vigyorog, de nem baj… aranyosak itten a népek, a gyerekeknek mindent szabad… Naszóval, a tengerpart, hát, az nagyon jó volt! Olyan meleg volt a víz, hogy már szinte nem is hűsített, ellenben nagyon fura íze volt, így sokat nem is ittam belőle. Van viszont szép homokos tengerpartja, ahol Anya legalább annyira élvezte a várépítést, mint én a rombolást. Ő épített, én meg ledöntöttem! Egész nap tudnám ezt csinálni! De abba kellett hagynunk egy idő után, mert Apa kitalálta, hogy ők Anyával jet sky-zni (aki tudja, hogy ezt hogy írják magyarul helyesen, az szóljon…a gugli vagy 4 féle helyesírással ad ki találatokat… nem mintha Anya nem gépelné el folyamatosan a szavakat, de most szabályos akart lenni, és utánanézett) mennek. Felültek egy-egy gépre, és aztán már csak a horizonton lehetett őket látni, ahogy fel-alá száguldoznak. Nagyon irigy voltam, de a Nagyi szerint azért erre még várnom kell… aztán némi gondolkodás után hozzátette, hogy ahogy Ő a szüleimet ismeri, jövőre már ezt is kipróbálhatom… Remélem, a Nagyi jó emberismerő, bár a szemében azt láttam, hogy Ő pont az ellenkezőjében bízik. Amikor lejárt a negyedóra, ami a száguldozásra volt kiutalva nekik, egész jókedvűen, feldobva értek vissza, és még egy óra múlva is kérdezgették, hogy „láttátok, milyen jól mentünk?”. Főleg Anya volt magára nagyon büszke… szerintem még éjjel is erről álmodott!