Újra itthon...aztán újabb utazás

No, tegnapelőtt hazajöttünk… Nem készült sok kép a hazaútról (Anya némiképp depresszióba esett, amit őszintén szólva meg is értek… ha most tudnám, hogy hogyan kell, lehet, hogy én is beleesnék), csak a reptéren egypár, ahol volt gyerekjátszótér is, ahol a várakozás perceit eltölthettem (felnőtt-játszótér is van egyébként Duty Free Shoppnak hívják, ott meg Anya töltött el némi időt, és mivel Apa nagyon rendes, a depijét próbálta kezelni, vett Neki több kiló Tobleronét, meg marcipános csokit, meg két parfümöt –Anya jobban is lett seperc alatt- , és én is kaptam egy szép kis barna plüssmacit). Találtam persze játszópajtit is, persze megen lányt, de hát istenem… a fiúk nem tetszenek annyira. Szóval a repülőúton is jól viselkedtem, aztán meg otthon kimondottan megörültem a szobámnak, és nagyon jól aludtam. Tegnap meg Anya azt mondta, hogy este jön a Kati, és ha Apa holnap (azaz ma) hazaviszi a Nagyit meg Katit, akkor elmehetek én is velük pár napra, hogy még egy kicsit nyaraljak a Nagyinál. Nagyi is nagyon boldog volt, hogy most pár napig ott leszek! Bár az is igaz, hogy ez most Anyának is kapóra jön, mert kiderült, hogy a bölcsességfoga egy kicsit elkezdett romlani, és ki kell sajna húzni csütörtökön, és tán jobb is, ha nyugodtan haldokolhat. Aztán este tényleg megjött a Kati, ma egész nap a medencében bohóckodtunk, egész délutánig, akkor összekaptuk magunkat, és Apával együtt elindultunk a Balcsira. Anya mesélte is, hogy olyan fura volt a ház miután elmentünk, nagyon régen volt már az, hogy tökegyedül lett volna a házban… Nem meglepő módon Grace klinikát nézett egész éjjel, meg aggódott a másnapi foghúzás miatt. Én nem aggódtam semmi miatt, örültem a Nagyi házának, és alig vártam már, hogy másnap reggel legyen, és új kalandok jöjjenek!