Hajvágás és a kakaós csigák

Tegnap nem történt semmi érdekes, leszámítva a sok esőt, meg szelet, meg minden egyebet, ami a rossz idő velejárója. Apa rögtön depressziós lett, hogy most már aztán az Ő egész szabadsága alatt tuti, hogy ilyen idő lesz, meg hogy ez már igazi monszun, és egész nap kapcsolgatta a tévét, hogy hátha valamelyik adón mondanak valami bíztatót… de hát ugyabár mindenhol ugyanaz volt, azt mondták, hogy pénteken jön meg a jó idő, és passz. Mi elvoltunk a Nagyival meg a macskával. Ja, és sütöttünk speciális kakaóscsigát is. A specialitása abba rejlett, hogy több körön felgyújtottuk majdnem a konyhát közben. Ugyanis az történt, hogy a Nagyi szerzett egy láda sárgabarackot, hogy abból legyen télire lekvár. Anya felajánlotta, hogy Ő majd meghámozza a barackokat, fel is tett egy nagy lábos vizet forrni az egyik platnira. Közben a Nagyi bedagasztotta a tésztát, de aggódott, hogy a hűvös időben nem kel meg, így egy másik platnira odatette a műanyag tálat, amiben a tészta volt, és gondolta, hogy egy fél percre alákapcsol egyes fokozaton, és akkor majd a tésztának jó melege lesz, és szépen megkel. Igenám, de közben utánnam is szaladnia kellett valamiért, a műanyag edény meg pikkpakk kilyukadt, és füstölt. Oké, tészta áttéve másik pikszibe, első pikszis mehet a szemétbe, nagy röhögés, Anya pucolja a barackot, közben a tészta megkelt, Nagyi tekercseket csinált belőle, és a barackpucoló víz mögé tette a gázra, hogy most akkor ottan meleg van, majd még kel egy kicsit… Le is takarta szépen két konyharuhával. Én meg ott álltam, és mivel hálaistennek elérem a gombokat, és láttam, hogy most mit kéne tenni, kicsit gondoltam én is alágyújtok, és eltekertem a gombot. Anya annyira belemerült a pucolásba, hogy már csak akkor vette észre, hogy mit csináltam, amikor már lángolva égett a konyharuha… kapkodás, a tekercses tepsit kitették a teraszra, a konyharuhákat a szemétbe, és röhögtek. Amikor aztán a tekercseket betették sülni, már nem voltak benne biztosak, hogy lesz még belőle valami,de amazoknak úgy látszik, nem értott a pörkölés, szépen megsültek, és elég gusztának látszottak… a gond az volt, hogy közben Anya végzett a barackkal, le is vette a pucolóvizet, ki is kapcsolta a platnit, de hát az ugye még sokáig forró… és szegény Nagyi véletlenül arra a platnira rakta a csigás tepsit hűlni… újabb füstfelhő, sercegés, rohanás, röhögés… De végül nem maradtunk éhen, mert ezek nagyon strapabíró csigák voltak, és olyan finomak lettek, hogy estére el is fogyott mind! Mára aztán megjött a jó idő, így délelőtt kimentünk a kertbe frizurázkodni. Anya vágott, Apa bohóckodott nekem, hogy viszonylag nyugodtan üljek, Nagyi meg izgult „jaj, nehogy aztán túl rövid legyen”. Vicces volt, nem mondom! Szerintem egész jó lett. Aztán délután végre elmehettünk strandolni, méghozzá Balatonszemesre, az ottani kis élményfürdőbe… Volt ott aztán minden! Csúszdáztam is, hol Apával, hol Anyával, meg rohangásztam a medencében, irtóra élveztem a vizet! Meg is ígérték Anyáék, hogy majd még jövünk!