Medenceparti-party

No, egy kicsit vidámabb témák jönnek most már, remélhetőleg…

Ma nagyon jó kis nap volt, ugyanis jó nagy társaság jött össze nálunk: 5 haverom is eljött az Anyujával, hogy együtt élvezzük a jó időt, meg a medencét. Eljött Zénó, Anaisz, Panka, Balázska, és természetesen Luca. Meg kell mondjam, Luca most még az átlagnál is jobban nézett ki! Anyuja ráadta az új fehér ruciját, fehér kiskalappal… Kár,hogy pont aludtam, amikor megérkeztek, és ugyebár fehér ruciban nem igazán lehet bulizni, de Anya gyorsan lefotózta nekem, hogy láthassam. Először Zéncsi érkezett, megmutattam Neki az egész birodalmamat, az összes játékkal, meg mindennel, mivel Ő már nagyon régen volt minálunk (tavaly nyáron a cukrászdás babatali után beugrottak egy röpke pletyire…akkor még könnyebb volt Anyáéknak, merthogy mi nem nagyon tudtunk ugye tiltakozni…). Mire mindent megmutattam, el is fáradtunk, így úgy döntöttünk, hogy míg meg nem jönnek a többiek, addig dobunk egy szuszkát. Zéncsi Anya szobájában nyomta a vendégágyban, én a saját helyemen. Mire felébredtem, már mindenki ott volt, hirtelen meg is lepődtem, hogy tele van a nappali. Anyáék gyorsan rendeltek pizzát, és persze nekem megint a Gabi néni féle koszt jött be igazán… De most nem csak nekem… Szegény Gabi néninek arra nem is jutott már ideje, hogy Ő maga is egyen pár falatot, mertkörégyűltünk, mint a kiscsibék, és Ő győzöt mindenkit kiszolgálni. Aztán Zéncsi Anyuja is besegített a tömeges táplálásba, hogy tényleg senki ne maradjon éhen. Miután minden kaját betermeltünk, kimentünk a kertbe. Hú, nagyon jó volt ám! Mindenki egyszerre volt bent a vízben, akkora fröcskölést rendeztünk, hogy ihajj! Nagy sikere volt a slagnak is, és a Bálnának is, de mivel ilyen meleg volt, szerintem akár egy lavór víz is nagy sikereket könyvelhetett volna el magában (azért persze senki nem reklamált, hogy több víz is akad..). Annyit pacsáltunk, hogy tiszta pacalosra ázott mindenkinek a keze meg a lába! Nagyon jó volt, megettünk utána két tál kukót, meg egy csomó kölesgolyót, játszottunk a pokrócon is, tologattuk egymást a kocsimban, szóval el lehet mondani, hogy most már tényleg tudunk „igazán” játszani egymással (cáfolva ezzel azt az állítást, hogy ez csak két éves kor után lehetséges általában. Vagy mindannyian csodagyerekek lennénk? Aha…ez is lehet…most ahogy így jobban belegondolok…..igen…asszem ez az igazi megfejtés…)