Készülődés

No, tegnapelőtt aztán befejeztük a balatoni nyaralásunkat, és hazajöttünk, hogy lélekben és bőröndileg egyaránt felkészüljünk a Nagy Törökországi Nyaralásra. Anya elmesélte ennek is a sztoriját (elég nagydumás, de hát istenem, most még nem tudok annyira beszélni, hogy megmondjam Neki, hogy a kevesebb néha több, úgyhogy akit nem érdekel, az mostan ugorjon). Szóval: annó, még vagy három évvel ezelőtt (amikor Anya meg Apa még csak magukban tervezték, hogy majd egyszer LEHET, hogy összeházasodnak, és ELKÉPZELHETŐ, hogy majd egyszer gyerekük is lesz) Apa mondta Anyának, hogy Ő választhatja ki, hogy hova menjenek nyáron nyaralni (előttem állítólag télen még telelni is jártak). Odaadta a kezébe a Neckerman katalógust, Anya meg őrült módon lapozgatta, és mondta, hogy szíve szerint sok helyre elutazna, nem is tudja, hogy most mi alapján válogasson. Aztán egyszer csak meglátta, hogy az egyik törökországi szállodának van saját csúszdaparkja, és mivel nem sokkal előtte csalódottan vette tudomásul, hogy a hazai csúszdaparkoknál egy-egy lecsúszáshoz 20 perceket kell sorban állni, erre a szállodára esett a választás. No, ezt a döntést aztán nem bánták meg! Egy hétig gyakorlatilag folyton vizesek voltak, újraélték a gyerekkorukat, na és akkor megegyeztek, hogy ha EGYSZER tényleg lesz gyerekük, akkor ide fognak jönni először nyaralni. És most, amikor már én is nyaralhatok, és saját útlevelem is van, ezt be is tartják, úgyhogy hétfőn repülőre ülünk, és irány a NTNy (Nagy Törökországi Nyaralás, tudjátok). Szóval tegnap már elkezdődött a nagy készülődés, Anya mos, mint egy mosómedve, meg vasal őrült módon, meg gyártja a listáit, hogy mit ne hagyjon itthon… Mi meg Apával kajánul szemléljük. De ma azért szünetet is tartottunk, mert Apának fodrászhoz kellett mennie, és mi meg Vele tartottunk, és útközben kiszálltunk anya Cégénél (már ahol dolgozik-zott), és meglátogattuk a munkatársakat. Nikol irodáját seperc alatt szétromboltam, és jutalmul kaptam kekszet is! A barna lány a fotón Kati, Ő szintén Anya munkatársa, és nagyon tetszett nekem! Szép lány, nekem meg jó az ízlésem… Hazafelé meg beugrottunk Balázskáékhoz, mert Ők meg új házba költöznek a jövőhéten, és mivel Balázs nem annyira kultiválja a Maci-fotelt, az Anyuja azt mondta, hogy megkaphatom játszani, legalább ez már nem foglalja a helyet költözéskor. Hát, nagyon szépen köszönjük, én nagyon szeretem ezt a macit! Hazaérve nem is voltam hajlandó belőle kimászni, sőt, amikor aludni akart vinni Anya, akkor addig ordítottam, amíg meg nem értette, hogy mit akarok, és Macit odafektette a szobámban a kanapéra, hogy őrizze az álmomat… egyből nem is volt semmi bajom! Köszönet Maciért!!!