Törökország

No, itten vagyunk! Esküszöm, semennyit nem túloztak Anyáék, amikor meséltek erről a helyről! Nade sorban: reggel felkeltünk, reggeliztünk, becsuktuk a bőröndök tetejét, hívtunk egy tavit, és kimentünk a repülőtérre. Na, itt aztán már volt annyi érdekesség! Először is a sok ember(sok bőrönddel), meg az a sok vámmentes üzlet (ez mondjuk inkább Anyának izgi, rohangált is), meg az a nagy ablak, ahonnan ki lehetett látni a repülőkre! Először soknak tartottam, hogy 2 órát kell várni majd, amíg felmehetünk a repcsire, de aztán olyan jó volt nézelődni, hogy még kevésnek is találtam rá az időt… Amikor meg már a gépen voltunk, akkor rámjött a felfedezhetnék, és eléggé utáltam, hogy Apa odaszíjazott magához, na nem Apa miatt, hanem mert így esélyem se maradt bejutni a pilótafülkébe, ami azért az elsődleges célommá vált, ha már egyszer repülőn vagyunk. Aztán amikor megkezdődött a felszállás, megbékéltem a dologgal, mert izgi volt látni, ahogy elemelkedünk a földtől, és örültem, hogy én biztonságban vagyok (másnak nem volt az Apuja a feneke alatt, így tuti, hogy csak nekem nem lett volna semmi bajom, ha valami történik….a biztonsági öv mellé szerintem mindenkinek kéne egy biztonsági Apa is, de lehet, hogy felnőttek esetében ezt nehéz lenne megoldani… majd ezen még dolgozom egy kicsit). Aztán amikor ki lehetett már kapcsolni az övet, akkor meg az ülések közé másztam be, mert ott volt egy csomó jó kis csavar (amivel az ülések vannak rögzítve), és egy csomót játszottam azt, hogy majd jól kicsavarozom őket. Aztán meg egyszer csak elaludtam… Én se tudom, hogy hogy történt, Anyáék azóta azt emlegetik, hogy egyszer csak mintha kikapcsoltak volna, se kép, se hang, hanyattvágtam magam, és szusz… úgyhogy Apa egészen a leszállás végéig tartott a karjában, hogy éegalább én ne zsibbadjak el… mert Ő egy ilyen Apa. A leszállás után még busszal is utaztunk a szállodáig, ahol a szobák villámgyors elfoglalása után (én a Nagyival lakom majd, Apa meg Anyával) lementünk a csúszdaparkba. Na, kéremszépnen! Már értem, miért ide jöttünk. Anyám, igazad volt! (Anya is igazolva érezte ezt rögtön, amint megnézte, hogy mi lesz aznap az esti műsor: József, és a színes, szélesvásznú csodakabát…. Anya egyik kedvence… Úgyhogy este Apa és Anya még színházba is ment. Persze a többfogásos vacsi után… de a kajáról majd még lesz szó a későbbiekben, most pihivel rákészülök a holnapi medencézésre. Puszi).