Kistücsök, és a rózsaszín rucik

Nem is tudom, azt hiszem említettem már egy párszor, hogy Apa újabban nagyon lelkesen olvasgatja a gasztroblogokat a neten. De már nem csak arra használja, hogy különféle vacsoratippeket kapjon (amiknek a hozzávalóit általában minimum három boltból kell összeszedni, és az elkészítésüket még végigolvasni is fárasztó, bár Anya szerint „nem olyan bonyolult… ! Na, jó, el lehet vele szöszölni, de én szeretem”), hanem arra is, hogy híres szakácsokról, meg éttermekről kapjon infókat, hátha valamelyik megragadja a fantáziáját, és felkeressük. Most éppen ez történt: olvasott egy Kistücsök nevű étteremről, ami nincs túl messze a Nagyitól, így tegnap oda mentünk ebédelni. Még én is vasalt inget vetem fel (így illik, tudniillik..), Anya is kirittyentett (ezt muszáj leírni, mer’ a képen nem látszik, mert megen Ő fotózott), meg Nagyi és Kati is szépre csinálta magát, és felkerekedtünk. Anya végre kipróbálhatta a konfitált kacsazúzát, meg hideg marhalábat, meg egyéb ilyen érdekes dolgokat, Apa megkóstolta a kacsamájat málnakaramellel, Nagyi az üdítős jércét, Katika meg a hagyományos (?) borjúpörcit… Én meg a Luca-féle halas bébiételt kértem (és kaptam is), mert a többi nekem durvának hangzott, meg egyébként is, arra nem kellett várni… Bár, ahogy néztem a cuppogó felmenőimet, már bántam, hogy előre bekajáltam, mert lehet, hogy az is ízlett volna… Bár a paprikalevesről lekoldult levelestésztát azért majszolgattam… Csak hogy a szakács nehogy megsértődjön… Anya is nagyon utálja, ha meg se kóstolom a főztjét…

Mára meg eléggé elromlott az idő, a csudába is…már délelőtt látszott, hogy ebből ma nem lesz strandolás, így más szórakozás után kellett néznem. Sok egyéb közt kipakoltam a Nagyi egyik kevéssé eldugott ruhásszekrényét, és elkezdtem a nyakamra csavarni a szebbnél szebb cuccokat… Anya persze rögtön levágta, hogy mit akarok, és rámpróbálta a rucikat. Nagyon vicces volt! Olyan volt, mintha lány lennék! Csakhogy Anya nagyon elgondolkodva nézett, és azt mondta, hogy most már aztán tényleg le kell egy kicsit vágni a hajamból, mert így még a rózsaszín cucc nélkül is nagyon csajos vagyok.. Én (na nem mintha a hajamat, inkább a becsületemet akartam védeni) meg próbáltam az ellenkezőjét bizonyítani, és addig mutogattam Anyának, amíg kinyitotta nekem Apa kocsiját, én meg bemásztam, és igazi férfiként a kezembe vettem az irányítást… Asszem, ettől a hajamnak még mennie kell, de azt elértem, hogy Anya belátta, hogy van bennem elég férfiasság! Kemény vagyok, ecsém’!