Az új ovi

Ma jött a Tündi néni takarítani, mostantól Ő fog hozzánk járni, aminek örülök is, meg nem is: örülök, mert Anyának sokkal több ideje lesz velem játszani, de nem örülök, mert porszívózni én is szeretek… De Anya azt mondta, hogy nyugodjak meg, amíg van egy kisgyerek, meg egy kiskutya a háztartásban, addig tuti nem lesz elég a heti egyszeri porszívózás, így megnyugodtam egy kicsit.

Aztán nagyon jó dolog történt: arra ébredtem az ebéd utáni szuszkából, hogy Apa hazajött ilyen korán! Kiderült, hogy Anya leszervezett egy látogatás a leendő Óvodámban, és megyünk bemutatkozni! Szép rucit vettünk fel mindannyian, és átsétáltunk (lévén az ovi 50 méternyire van tőlünk). Hát, nagyon tetszett, amit láttam!

Nekünk is tetszett! Mi már régóta néztük, hogy azt szeretnénk, ha Dávid ide járna, így múlt héten felhívtam a vezető hölgyet, kiderült, hogy épp időben telefonáltam, mert már csak 2 helyük van a 2009 szeptemberében induló kiscsoportba. Sokat gondolkodtunk, hogy jó-e az, ha a gyerek nem állami, hanem magánóvodába megy, de a látottak meggyőztek. Angol nyelvű sportóvoda, ahol a gyerekeknek nem csak a sport és a nyelvtanulás lehetősége adott, hanem még kis biokertjük is van, amit ők gondoznak, sütit sütnek, amit megesznek uzsira, programokat szerveznek nekik (múzeum, bábszínház, vidámpark, állatkert, stb…), az ovi gyönyörű, a közelség szintén mellette szól… A vezető, Szilvia is nagyon aranyos volt, mindent elmondott, megbeszéltük, hogy ha mellettük döntünk, akkor majd hívom, de tanácsolta, hogy nézzünk meg más óvodákat is. Ja, és még a telefonban mondta, hogy olyan szempontból azért a gyereket is megnézi a vezető óvónő majd, hogy nincs-e esetleg hiperaktivitásra utaló jel nála, vagy más egyéb antiszociális viselkedésforma, merthogy azért próbálják kicsit „szűrni” a gyerekeket… Emiatt izgultam kicsit, mert ki tudja, de amíg mi Szilviával beszélgettünk, egy kedves fiatal csaj odaült kicsit Dávidhoz, majd mikor búcsúzkodtunk, akkor még odahívta Őt Szilvia, kiderült, hogy Ő a főóvónő, és mosolyogva mondta, hogy szeretettel várják Dávidot, merthogy „oltári aranyos”. Mi meg híztunk. Még egyszer fixáltuk, hogy ha máshol is körbenéztünk, akkor telefonálunk, de amint kiléptünk, Tamással egymásra néztünk, majd mondtam, hogy „akkor holnap délelőtt felhívom, hogy jönnénk, jó?”, és ezzel eldöntöttük. Most visszaadom a szót:

Ovilátogatás után jött a doktorbácsi is, megkaptam az épp aktuális oltást (már tudom, mi következik, így már akkor sírtam kicsit, amikor még csak meghallgatózott, de Anyának igaza lett, tényleg hamar túl voltunk rajta),de vígaszképp ehettem Anya sültkrumplijából a teraszon (alig kellett érte könyörögni, majd amikor már nem kaptam többet, akkor egyszerűen addig nyújtóztam, míg le nem rántottam a földre az összeset, innentől már csak a kutyával kellett megküzdeni érte), majd vásárolni mentünk a Teszkóba. Mondanom sem kell, hogy estére kivoltam, mint a liba…

Ja, és ma megszületett a Nyuszi néni kisfia, Lilike tesója, akit Zalán Dánielnek hívnak!!! Gratulálunk hozzá, és nagyon sok boldogságot, sok erőt, és egészséget az egész családnak!!!