Baleset

Hát, azért nem veszélytelen dolog babeckának lenni! Ma reggel az történt, hogy reggeli után a Nagyi ült a lépcsőn, Anya a fotelben, én meg kupászkodtam a padlón, aztán mutatni akartam valamit a könyvemben a Nagyinak, megcsúsztam, és hiába kapott utánnam, egy kicsit lefejeltem a lépcsőt. Eléggé fájt, meg vérzett, így a háziorvossal történt tanácskozás után Apa meg Anya bevitt a balesetire, ahol meg is röntgeneztek (na, azt nagyon utáltam, merthogy mozdulatlanul kéne maradni, ami nekem nem tartozik az erősségeim közé, így lefogtak), meg megvizsgálgattak, meg kaptam tapaszt a homlokomra (a doki szerint egy hétig kéne a homlokomon lennie). Aztán hazamentünk, megnyugtattuk a Nagyit, hogy jól vagyok, mehet nyugodtan haza, így Apával el is indult, hogy a cicája se maradjon sokáig egyedül. Én persze a tapaszt alvás alatt úgy eltüntettem, hogy Anya meg se találta az ágyban (majd takarításkor előjön). Délután, vígasztalásképpen, elmentünk a játszótérre. Úgy elmegy ott az idő! De a dombot már sokkal rövidebb idő alatt meg tudom mászni, mint régebben, úgyhogy a fejlődésem nyilvánvaló (csak Anyának kell még gyúrni egy kicsit, mert lasssúúúúúú…). Este el is aludtam viszonylag korán, hiába, azért én is elfáradok ám felfedezés közben. Arról nem is beszélve, hogy Anya mindig elmeséli nekem a másnapi programot, így tudom,