Csocsókirály

Vasárnap estefelé megérkezett Anya a Zsófiékkal. Nagy össznépi fürdetést rendeztünk (azt hiszem, erre mondják, hogy a sok bába közt elvész a gyerek? Én is ott vagyok ám, bent a kádban, és mindenki azon versenyez, hogy engem szórakoztasson). Nincs is ám semmi gondom az alvással! Úgy elfáradok estére, hogy csak na! A délelőttök még a rossz idő ellenére is a csavargással telnek, útra kelünk a Papával, annyi a különbség, hogy nem biciklivel megyünk, hanem autóval. Megcélozzuk a játszóteret, ha éppen nem esik, akkor hintázunk kicsit, aztán meg megyünk a faluházba, ahol lehet emberekkel találkozni, meg játszani, meg ilyesmi. Ma pédául a játszótéren még szemetet is szedtünk, amit én nagyon szeretek, egyesével összeszedem az eldobált dolgokat, és bedobom a kukába… néha olyan lelkesen, hogy én is beleesek, de sebaj. A faluházban ma nagy csocsópartit tartottunk, teljesen tönkrevertem a Papát… esélye sem volt, pláne, hogy a labdát a legritkább esetben adtam ki a kezemből! Majd tán jövőre… Aztán amikor hazaértünk, és megvolt a nagy délutáni alvás, megbeszéltük a Papával, hogy kettesben elmegyünk az Auchanba vásárolni, utána, meg hazahozzuk a Mamát, akinek ma kiállítást kellett megnyitni, így elég későn végzett. Minden álszerénység nélkül mondhatom, hogy nagy sikerem volt a Mama munkahelyén! Mindenki megcsodált, hogy milyen aranyos vagyok, kivéve a tévéseket, akik a kiállító művészekkel szerettek volna interjút készíteni, és nem igazán szívesen láttak egy rohangászó babecet a kábeleik között… De a Mama megtalálta a megoldást: beültetett a foteljébe, és megkaptam a számológépét… Így amíg kivontam-összeadtam, a tévések is dolgozhattak nyugodtan. Majdnem 8 óra volt már, mire hazaértünk, a fürdés-vacsi után, már szinte vártam az alvást… Biztos jókat fogok álmodni! Nagy csocsóasztalokkal, amiken beépített számológépek vannak…