Gyerek nélkül

Na, tegnap hazajöttünk, és ott hagytuk a Babeckát Nagymamázni egész hétre. Megkönnyeztem a dolgot, meg kell mondjam őszintén, de tudom, hogy jó helyen van, és jól fogja magát érezni, meg hát rám is rám fér némi alvás, és itthon is van mit csinálni. Arról nem is beszélve, hogy nem gondolnám igazán, hogy ettől rossz anya leszek, hogy hagyom, hogy a gyerek nélkülem is ellegyen pár napig. Nota bene, tekinthetjük ezt hosszútávú befektetésnek is. Ugye az már eddig is látszott, hogy én nagyon szeretek színházba járni, meg koncertre, vagy ilyesmire, így már sokszor volt olyan, hogy a baba mással legyen este, és mivel ezt elég korán elkezdtük, TUDOM? Hogy más is ugyanolyan jól el tudja látni mint én, és a gyereknek nem lesz akkora megrázkódtatás a dolog majd akkor sem, amikor majd megérti, hogy ANYA NINCS OTT. Klári nagyon aranyos, úgyis minden nap felhív, és elmeséli, hogy miket csináltak aznap, és mivel abszolút partner a nevelésben, soha semmit nem tesz másként, mint ahogy én is tenném, minden előre meg van beszélve. Igazából ugye már az én anyuméknál is volt sokat úgy a baba, hogy nem is aludtam ott (felújítás alatt vagy 4szer hagytam ott, hogy Pestre jöjjek a dolgokat megnézni), így most csak az az új, hogy több napról van szó. De amint látszik, tényleg jól elvannak (a fényképezőt is ott hagytam, hogy dokumentáljanak), állítólag néha körbenéz a gyerek, hogy „Aja” vagy „Apa”, de nem látszik, hogy sérült volna. A telefont előszeretettel emelgeti, ilyenkor az ember legalább hiheti, hogy a gyerek így akar kommunikálni velünk, tehát azért eszébe jutunk néha.