Ma úgy tűnt, hogy szegény Pihének ritka rossz napja 
lesz (bár, ha az ember, illetőleg a kutya mindössze 9 hetes, tán nem is baj, hogy még nem nagyon voltak rossz napjai), merthogy oltást fog kapni. Annak idején Liza sem nagyon komálta ezt a programot, gondoltam, hogy Pihénél sem lesz ez másként, de ez egy nagyon mákos kutya, és megúszta! Anya először már azzal is bajban volt, hogy a vezetésiszonya miatt 
hogyan fogja az egészet megoldani, de aztán a mellékelt képen látszik, hogy egész jól sikerült mind a kettőnket elhelyezni a babakocsi(ba)n, és mivel hálistennek a dokinéni közel rendel, így az egyensúlyozást sem kellet hosszú ideig gyakorolnia (szegény állat… azért necces volt, hogy egyszer csak dobozostul elhagyjuk). Amikor odaértünk, és bemutattuk az új kutyánkat, a doktor néni azt javasolta, hogy most ne oltsunk, hanem csak féreghajtót kapjon, és majd csak a jövő hét elején szúrkáljunk… így az állat megúszta mára. Nem mintha rosszat akarnék neki, de azért disznóság, hogy amikor nekem van beígérve szuri, akkor az bezzeg tényleg mindig bejön…
Délután meg Apa újabb ajit hozott nekem, méghozzáű a Képes autóexpresszt, ami a kedvenc olvasmányom a Tücsök és a hangya című, agyonolvasott (és már csak különálló laponként megtalálható) mű után. Egészen fürdésig 
autókat nézegettünk (és bár kiszúrtam egy szép kis verdát, Apa nem volt hajlandó azonnal felhívni a kereskedést), majd pancsi közben gondoltam én is meglepem Őket: egyedül felmásztam a kád oldalára… Hát, nem arattam zajos sikert… Anya valamiért borzasztóan félti a parfümjeit, és hiába mondtam Neki, hogy ne aggódjon, láthatja, hogy Apa cuccai érdekelnek, az Ő „oldalát” meg sem közelítem, valahogy annak sem örült, hogy a borotvához hozzáférek… Pedig egy igazi férfinek az ilyesmit is időben el kell kezdeni… Nehéz ezekkel a felnőttekkel, soha semmi nem elég jó nekik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése