Megyek a Nagyihoz

Nagyon jól kezdünk összemelegedni a kutyával! Nézzétek: ez a kép még tegnap készült (megtévesztő lehet, hogy rózsaszín van rajtam… az nem a saját ruhám, hanem Anya pizsamafelsője, amit reggel kölcsönkértem egy kicsit, lévén, hogy van rajta egy nagy zsiráf, nagy szemekkel, és szerintem már csak emiatt is jól áll nekem), amikor majdnem egész délelőtt együtt játszottunk, aminek Anya már csak azért is örült, mert Ő meg nagy pakolásba kezdett, ugyanis az egész jövő hetet a nagyinál fogom tölteni. Egész eksztázisban rámolt fél napon keresztül, így mire Apa háromkor hazaért, már a fél gyerekszoba össze volt rámolva bőröndökbe, kicsit tartottam is attól, hogy mire a sok cucc bekerül a kocsiba, nekem már nem is jut hely, de aztán csak befértünk mindannyian (még Pihe is jött velünk, merthogy 2 napra Anyáék nem akarták egyedül hagyni). A nagyinál az egész pakolás kezdődött előről, csak most nem be-, hanem ki pakoltunk. Kaptam új ágyat is, márhogy olyat, amit majd itt a Nagyinál lehet használni, a Nagyi vette nekem, így legalább az utazóágy már nem kellett, hogy jöjjön velünk. Éjjel már abban is aludtam, egy szobában a Nagyival. Ma délelőtt szintén a kutya volt a sláger, így Anya meg Apa legalább nyugodtan mehetett meglátogatni a Katit a kórházban, aki majd csak hétfőn jön haza (valami követ vettek ki szegénynek az epéjéből… nekem eddig maximum a nadrágzsebemből kellett követ kivenni, de az nem igényel kórházat, úgyhogy az epe tuti valami fontosabb lehet, mint a zseb), meg vásárolgathattak kicsit, a Nagyi meg ebédet főzött. Húslevest készített, amiből nekem legjobban tán a hosszútészta tetszett… Úgy toltam, hogy öröm volt nézni… persze ettem mellé egy csomó répát is, mert az egészséges, csak a húst bojkottáltam… Jól van na, annyi minden már bele sem férne a pocakomba, nem lehet mindig mindent összekajálni, nemigaz?