Ma Lucaanyunál járattam le egy kicsit Anyát… Persze ugyanúgy kajaügyben, mint az ovinál, ez most jól bejön. Az történt ugyanis, hogy Anyának este orvoshoz kellett mennie, hogy megnézzék, hogy a kistesóval minden okés-e, de csak koránra kapott időpontot, és Apa meg nem tudott addigra hazaérni. Anya viszont kihasználta Lucaanyu rendességét, és átpattintott hozzájuk arra a másfél órára. Amikor odaértünk Lucáékhoz, Gabi néni megkérdezte, hogy eszek-e Lucával joghurtot, mire Anya mondta, hogy nem valószínű, mert otthon se nagyon eszem meg…. Na, ekkor jöttem én. Kivettem Gabi néni kezéből az előkét, odaadtam Anyának, és mutattam, hogy rakja a nyakamba, majd a legnagyobb természetességgel benyaltam egy egész doboz joghurtot…Anya meg aztán megen magyarázkodhatott, hogy „hidd el, otthon tényleg nem szokta”, és még jó, hogy Gabi néni hisz neki… De aztán azt is mondta Anya, hogy most aztán KÖTELES vagyok NAPONTA otthon is enni legalább egy fél dobozzal…. Na, majd meglássuk.
Aztán Anya elköszönt, mondta, hogy Apa nemsoká jön értem, és elhúzottt. Az ajtóban még eleresztettem egy halovány „aja”-t, de aztán a Gabi néni mondta, hogy kesergés helyett menjünk le a játszótérre, és úgy is tettünk… Pillanatok alatt felöltöztünk mindannyian, és lementünk…. Ott aztán olyan hamar elment az idő, hogy csak perceknek tűnt az a másfél óra, amíg Apa nem jött értem… Mondtam is Apának, hogy nem baj, ha máskor is később jön, én nagyon szeretek a Lucáéknál lenni…
Egyébként a Dokinál minden rendben volt persze, annyi van csak, hogy el kell kezdenem szedni a magnéziumot, mert a Doki kicsit keménynek találta a pocakom, valamint az UH megmutatta, hogy Csöpp továbbra is keresztben fekszik a pocakomban, és a Doki egy kis „lassulást” javasolt, meg hogy ne emelgessem a Dávidot…hehe. Mindegy, lassulok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése