A legaranyosabb képet mostanában az esti mese nézésekor készítettem.
Próbáltam én már sokszor, hogy mesélek a gyereknek, de valahogy nem nagyon ugrál érte. A könyvek közül a Tavaszi böngésző a kedvence, amiben egy darab betű nincs, olyasmi, mint régen a Tesz-vesz város volt, nagy képek, rengeteg apró részlettel, amiről én ugyan óréákat tudok mesélni, de Ő inkább azt szereti, ha meg kell keresnie apró dolgokat (minden oldalon van pl. kisegér, pingvin, fagyi, meg egyebek, imádja megtalálni a tömegben, boldogan ordít, hogy „cicin!!!”), de hát ez nem estére való. Így aztán maradunk annál, hogy a YoutTuberól néz Kisvakond mesét (az a kedvenc, már próbáltuk a Kockásfülű nyulat is, meg Lolka Bolkát, meg egyebeket, de a „vakun” kiütéssel győz mindig). Na és mivel már van olyan rész amit 20szor látott, előre tudja, hogy mi fog történni…és amikor izgi rész jön, odabújik az Apjához (vagy hozzám, ha nagy ritkán velem nézi)….hát valami nagyon aranyos. Van egy rész, amikor annyira izgul, hogy befogja a fülét is, és nem néz oda….csuda tényleg. Mielőtzt jön a locsolókocsi, hogy lespriccelje az egeret, már előre ordít, hogy „ví,ví”….meg kell zabálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése